Évek óta próbálom egyszerűsíteni a karácsonyi készülődést. Nincs rá se időm, se energiám, hogy telesüssem a kamrát (és nem csak azért, mert nincs kamrám :) ) Ennek szellemében cseppet sem szégyellem magam, amiért a mézes krémest kész lapokra alapozva készítem el. Megbízható pékségben vettem, biztos voltam benne, hogy nem nyúlok mellé.
Puhulás közben
A krémet viszont magam főztem. A jó kis receptem hozzá így néz ki:
Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 3 púpozott evőkanál búzadara
- 12 dkg porcukor
- 1 csomag bourbon vaníliás cukor
- 25 dkg vaj
- citromhéjból egy kicsi (ez nálam zacskós, Aldis kiszerelésű termék, nem friss reszelék)
- savanyú ízvilágú lekvár (nálam most áfonya)
Az elkészítés menete:
A tejben lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett felfőzzük a búzadarát.
Amikor kész, lehúzzuk a tűzről és hagyjuk langyosra hűlni.
A vajat kihabosítjuk a porcukorral, vaníliás cukorral és a citromhéjjal. Elég hozzá egy fakanál, nem kell gépbe tenni, mindössze arra kell ügyelni, hogy a vaj kellően puha legyen. Én be szoktam tenni a mikróba pár másodpercre, nem annyira, hogy megolvadjon, csak éppen annyi ideig, hogy könnyen kezelhető legyen.
Ha kihűlt a dara, akkor ügyesen összekeverjük a vajas masszával Már meg is vagyunk a töltelékkel.
Most elővesszük a kész lapokat. Alulról építkezünk, a 2 alsó lap közé a főzött krém kerül, aztán a következő lapra lekvár, majd az utolsó réteg a 2 felső lap között megint krém.
A tetejét teljesen bevonhatjuk csokival, vagy porcukrozhatjuk is. Én most meglocsoltam olvasztott csokimázzal.
Megigazgattam a szélét, egyenesre vágtam, egyúttal le is ellenőriztem: nagyon finom. Jelenleg egy napos pihenőjét tölti, hogy megpuhulva kerülhessen a karácsonyi asztalra.
Megjegyzés: több receptes oldalt átnézve az az általános, hogy baracklekvár kerül bele, de szerintem az túl édessé tenné. Sokkal harmonikusabb, ha egy ilyen édes krémet valamilyen savasabb ízvilágú lekvárral (áfonya, ribizli, erdei gyümölcs stb) támogatunk meg.
