(komolyan mondom, díjat adok annak, aki megfelelően lerövidíti és megmagyarítja a multicooker nevét!)
Szóval kenyér, igen, méghozzá dagasztás nélküli verzió. Azért ez -noha szerintem jóval macerásabb, arról nem is beszélve, mennyivel időigényesebb, mint a normál verzió-, mert ennek szerkezete közelebb áll a boltihoz, a nagy lyukú, nem tömör fajtajelleghez, így a családom egyéb tagjai is szívesebben fogyasztják. Sajnos nem tudom őket meggyőzni arról, hogy a bolti kenyér nem a pékné két szép szemétől dagad hatalmasra, hanem a mindenféle szirszar adalékanyagtól.*
Na, tehát dagasztás nélküli kenyér, vagy ahogy a blogszférában sokan ismerik: DNK. Íze, állaga különbözik a
normál házi kenyérétől, nagyon ajánlom kipróbálni, hiszen jóval közelebb áll a kovászos kenyér utánozhatatlan bukéjához.
*erről hamarosan külön poszt fog íródni itt, a blogon.
Kell hozzá:
- 1 kg liszt (jelen kenyérkék 75 dkg finomliszt+ 25 dkg Graham-liszt házasításával)
- 800 ml víz (talán egy gondolatnyival kevesebb is elég lett volna)
- 1 ek só
- 5 dkg friss élesztő (sikerült a pékségből vennem, nagyon ügyes kis gombák, ha tudtok, kérjetek ti is a helyi péktől)
Így csináljuk:
Az élesztőt elkeverjük egy kis langyos vízben (persze tejben is szabad). Nem felfuttatjuk, csak egynemű elegyet képzünk. Szeretem az élesztő tapintását frissen és folyadékban oldva is, a bőrnek is jót tesz.
Kimérjük a lisztet, belekeverjük a sót, majd hozzáöntjük az élesztős löttyöt, az egészet laza mozdulatokkal, egy fakanál segítségével összekeverjük. Meleg helyen egész éjszaka hagyjuk kelni.
Reggel begyújtjuk a sütőt, beletesszük a jénait, öntött vas lábost, amiben a kenyeret sütjük, hogy forrósodjon át. Amíg ez lezajlik, addig a tésztát egy lisztezett deszkára borítjuk, a tetejét is belisztezzük, és ha négyszög alakban gondolkodunk, akkor a négyzet minden oldalát behajtogatjuk középre, így hagyjuk kelni még egy fél órát. ragadni fog, mint a hétszentség, de ez így van jól.
Nekem most 2 kenyérke sült, az egyik a MC-ben, melyet 1:30 időre, 180 °C-ra állítottam, BAKE állásban. 5 percet hagytam forrósodni, mielőtt beletettem volna a tésztát.
A másik fele pedig sima villanysütőben, ráadásul szilikon formában sült, így azt nem forrósítottam át, mert az hülyeség.
A szilikonban sült, kevesebb tésztából készült kenyérke 50 perc alatt elkészült a villanysütő 3-as fokozatán:
A MC-s viszont nem lett kész 1:30 alatt, még kérge sem lett. Így adtam neki újabb 30 percet. Halottnak a csók. Így hát fogtam a belső edényt, és áttettem a sütőbe, 20 perc alatt kész is lett.
Tanulság:
a MC-ben nem lehet kenyeret sütni. Talán kevés a maximális 180 fok (nem kéne, légkeveréses sütőben pont ezen a hőn szokom sütni), vagy a zárt rendszerben lévő, el nem párolgó nedvesség miatt, de nem lehet.
A recept ettől függetlenül jó, nagyon finomak lettek a kenyerek.
Szeretem a MC hangját, amikor az idő lejártával csilingel, olyan kis kedves, tündéri hangja van, szemben pl. a kenyérsütő agresszív, türelmetlen sípolásával.