Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2014

Mert reggelizni muszáj!

A reggeli nagyon fontos étkezés, sokan mégis hajlamosak kihagyni, vagy valami gyorsat, nem igazán egészségeset bekapni. Egy paleós fb-csoportban találtam ezt a nagyon egyszerű receptet, ami alapján a mai reggelim készült:
Végy 2 tojást, keverd össze egy szétnyomott banánnal, kókuszzsíron süss belőle kis palacsintákat!
Ez kicsit sem hangzik bonyolultan, a hozzávalók sem különlegesek, hát ma megsütöttem. Ahogyan előzőleg felhívták rá a figyelmemet, nehéz megfordítani, tehát egészen kicsi adag tésztát csorgattam a serpenyőbe, de még így is bűvészmutatványnak bizonyult az átfordítása. Gondoltam egyet, adtam hozzá darált mogyorót sűrítésképp. Így már könnyebb volt átfordítani, de az íze elég jelentősen megváltozott. Nem lett rossz, azt nem állíthatom, de nélküle jobb volt. A banán nagyon jól érvényesült az eredeti recept szerint, igazi kis édes palacsintákat eredményezett, nagyon szerethető ízzel. A mogyoró ebbe agresszíven betolakodott. Szóval ha van hozzá türelmetek, kövessétek inkább az…

Szórakozás egy cseresznyés-csokis paleotortával

Ha tudnék fényképezni, akkor nem született volna meg ez a poszt. De alkatilag alkalmatlan alak vagyok a fotózásra, nincs  türelmem, nem szeretek pepecselni vele, ezért sokszor béna az egész.

Készítettem egy nagyon finom tortát a MC-ben, az alapja a nemrég prezentált csokis diótorta, csak most paleósan sütöttem, darált mogyoró ment bele liszt helyett, xilit és méz cukor helyett, a pluszt pedig nem lekvár, hanem cukrozatlan aszalt cseresznye adta hozzá.
Nem szoktak jól sikerülni amúgy a paleós édességeim, kevés az, amire azt mondom, hogy tényleg finom, ráadásul a gyerekeim is csuklás nélkül megeszik, de ez most olyan lett.

Na, és amiért ideültem: szórakozgattam egy kicsit a fotózással, bevilágítottam, különféle szögeket használtam, így most alant egy fotótanulmányt láthattok, csupán szórakozás, nem pedig minőségi végeredmény.
Segítene, ha megírnátok, szerintetek melyik lett normális, élvezhető minőségű?










Csirkeraguleves gazdagon

Tél van, még akkor is, ha a kinti 8-10°C inkább a kora tavaszt idézi. A tél pedig számomra a tartalmas levesek időszaka. Ilyenkor még az is jól esik, ha egy kicsit csípős, mint például az utánozhatatlanul sokízű thai leves.
Kellett tehát a testemnek-lelkemnek valami íz, je ne sais pas, milyen is, de vágytam rá, hogy átjárjon, megborzongasson, elzsibbasszon. Ezért született ez a gazdag csirkeraguleves.
A hozzávalók listája opcionális, nézzük meg, mi van a spájzban. Az én levesembe került: - 1 csirkemell kifilézve, felkockázva - répa - fehérrépa - champignon gomba - fokhagyma egészben - kelbimbó - borsó - karalábé Fűszerként durvára tört tarka bors, tárkony, zöld curry pasta (ó, hát persze, hogy ez kakukktojás, de nagyon kellemesen csípőssé teszi, és még csak nem is drága cucc).  A végén pedig 2 dl tejszín és 1 egész citrom leve tette kerek egésszé.


Multicooker főzte meg nekem, 40 percet kapott a hús magában, majd fűszereztem és bezöldségeztem, így újabb 40 percet főtt STEW programon. A…

Csokis diótorta

Csokitorta sült mostan a MC-ben. Elégedett vagyok vele, rendesen átsült, szépen megemelkedett, a recept is használható, ami a könyvében van -egy nagyon picit módosítottam rajta, megemeltem a vaj, csökkentettem a cukor mennyiségét.
Paleo módra a lisztet teljes egészében helyettesítsük magliszttel, vagy darált dióval, mogyoróval, cukor helyett használjuk eritritet!


Kell hozzá:

4 tojás20 dkg cukor10 dkg vaj160 g liszt2 tk sütőpor10 dkg étcsoki10 dkg frissen darált dió A tojásokat habosra keverjük a cukorral, jöhet bele az olvasztott vaj, a sütőporral kevert liszt.
Mikróban vagy vízfürdőben megolvasztjuk a csokit, belekeverjük a tésztába, majd jöhet a dió is (na jó, nem muszáj frissen daráltnak lennie, de szerintem úgy a jó, ha nem állt előtte ki tudja, mennyi ideig a kamrapolcon).
Kivajazzuk a MC edény alját, mehet bele a massza.
BAKE programon 180 °C-on, 45 percig sütjük. Ha kihűlt egy kicsit, vágjuk ketté, kenjük meg jófajta lekvárral.

Kenyér multicookerben

(komolyan mondom, díjat adok annak, aki megfelelően lerövidíti és megmagyarítja a multicooker nevét!)

Szóval kenyér, igen, méghozzá dagasztás nélküli verzió. Azért ez -noha szerintem jóval macerásabb, arról nem is beszélve, mennyivel időigényesebb, mint a normál verzió-, mert ennek szerkezete közelebb áll a boltihoz, a nagy lyukú, nem tömör fajtajelleghez, így a családom egyéb tagjai is szívesebben fogyasztják. Sajnos nem tudom őket meggyőzni arról, hogy a bolti kenyér nem a pékné két szép szemétől dagad hatalmasra, hanem a mindenféle szirszar adalékanyagtól.*
Na, tehát dagasztás nélküli kenyér, vagy ahogy a blogszférában sokan ismerik: DNK. Íze, állaga különbözik a normál házi kenyérétől, nagyon ajánlom kipróbálni, hiszen jóval közelebb áll a kovászos kenyér utánozhatatlan bukéjához.

*erről hamarosan külön poszt fog íródni itt, a blogon.

Kell hozzá:
- 1 kg liszt (jelen kenyérkék 75 dkg finomliszt+ 25 dkg Graham-liszt házasításával)
- 800 ml víz (talán egy gondolatnyival kevesebb is el…

Tejbegríz multicookerben

Nem szeretem a tejbegrízt, épp ezért nem is szoktam főzni, a gyerekeim viszont igen (az apjuk szokta nekik elkészíteni). Gondoltam egyet tegnap este, és kipróbáltam a multicooker* receptkönyvében található tejbegrízt. De elrontottam, túl sok grízt tettem a tejhez, mivel lusta voltam mérni és csak szemre öntöttem a tejhez a búzadarát.
Na mindegy, a gyerekeim így is megették, mert ízre finomnak találták. Egy picit megpörkölődött az alja, ezt azért nem bánom, mert most kiderült, mennyire jó a teflonbevonata, mert mindenféle sikálás nélkül (amit ugye egyébként sem lehet teflonnal) egy kis áztatással teljesen simán ki lehetett törölni belőle.

*ki kéne találni rá valami egyszerűbb, magyarosabb nevet, körülményes mindig leírni.

A neten nem sok recept van a masinához, pláne nem magyarul. Ez egyrészt teret ad a kreativitásnak, másrészt viszont jó volna egy kicsivel több mankó, mint a receptkönyv 27 receptje. Mutatok most egyet, amit a közeljövőben tervezek kipróbálni.

Blogszülinap, legalábbis félig

5 éve már, hogy az első bejegyzés megszületett itt 2008. december 29-én.. Nem teljesen tekinthető valódi blogszülinapnak, hiszen ekkor már hosszú ideje létezett a taverna, csak éppen a fríblogon (azóta sem tudom, mi történt a nevezett felülettel).
De mivel minden alkalom jó alkalom az ünneplésre, ezért hát tekintsük valódinak a blogszülinapot: köszönöm, hogy a sok -és nem rövid- szünet ellenére is még be-bekukkantotok!