2017. január 14., szombat

Mi a bánatnak írunk gasztroblogot?


Talán mindenkinek megvan az a kép, amin a feleség épp egy sült csirkét fényképez a facebookra, a férjnek meg odalök egy konzervet vacsora gyanánt. Azt hiszem, az a kép (amit persze most hiába keresek, nem lelek) remekül kifricskázza a gasztroblogokat is.

Szóval a nagy kérdés: miért gondoljuk, hogy nekünk gasztroblogot kell írnunk? Minek belőle ennyi? 

Azt hiszem, az egész a háziasszonyi lét unalmából eredhet. Főzöl, mert muszáj. Visszajelzés alig-alig, akkor is legfeljebb annyi, hogy sós/sótlan. Egyszer csak berágsz: basszus, szívem-lelkem beleteszem (túlzol, persze), és nem vagytok képesek értékelni? És akkor keresel egy platformot, ahol majd megmutathatod. Ahová szépen megszerkesztgeted a képeket, olyan környezetben fotózod az ételt, ahová normális körülmények között nem tennéd (pl. a szúette asztalra, amit már a fészerben tartasz, de a képeken olyan rusztikusan mutat), mert te trendli vagy. Írsz hozzá receptet, amit amúgy a netről szedtél le, csak épp annyit változtatsz rajta, hogy ne lehessen lopással vádolni, aztán kiküldöd az egészet a nagyvilágba.
Ha nagyon vágysz a visszajelzésre, megosztod a fb-on, akár külön oldalt is létrehozol ott a blogodnak. Csatlakozol csoportokhoz, ahol már összegyűltek a gasztrobloggerek (már te is így tekintesz magadra!), de nem azért, mert a többiek érdekelnek, hanem hogy a sajátodat reklámozhasd. 
Részt veszel néhány blogos játékon, hiszen te is ehhez a Nagy Családhoz tartozol. Kommentelsz másoknál, hogy megismerjék a nevedet, linkelgeted a sajátodat. Már minden reggelit, ebédet és vacsorát lefotózol, rohansz feltenni a netre, mielőtt belekóstolnál.
De aztán kifogysz az ötletekből, nincs már lelkesedésed, szép lassan hagyod az egészet hamvába halni, soha többet feléje se nézel a gasztroblogdnak. Hisz új hobbid van: mostantól kreatív blogot fogsz írni!

Csúnyán általánosítok, persze. Mert ezek a blogok valójában nem gasztroblogok, csak blogok. Nem mondhatom még énblognak sem, hiszen az írójáról nem tudunk meg semmi fontosat azon kívül, hogy szereti a hagyományos konyhát. Nagyon sok ilyen van. Nem ad semmi pluszt, nincs történet, nincs egyéniség, nincs humor. Megmutatni-akarás van. Elismerés iránti vágy van. 

Azért akármit ne nevezzünk gasztroblognak

Ennek ellenére azt mondom, virágozzék minden virág, ha valaki írni akar, írjon. Az is lehet, hogy előbb-utóbb ráérez az ízére, és tényleg élvezhetővé válik mások számára is. 

2017. január 13., péntek

Lángos -vissza a gyerekkorba

Bevált recept -ropogós, egyszerű, olcsó


Nem is tudom, van-e olyan ember körülöttem, aki ne szeretné a lángost. Az más kérdés, hogy sok étrendbe nem illeszthető be, mert glutén, meg olajban sült, meg tejföl, de még aki a diétája miatt nem eszi meg, még az is szereti egyébként. Most magamról (is) beszélek, mert máskülönben én is tartózkodom a fogyasztásától, de mivel ezt én sütöttem, nem lehetett nem megkóstolni.
Honnan ered a lángos szeretete? Gyanítom, mindenki életben megvan ennek az origója. Vagy a nagymama sütötte serényen mindenki kedvére, vagy a strandon tömtük magunkba kiskölyökként kétpofára nagy élvezettel. Ez a magyarok madeleine-ja.



Na, de gondolom, az okfejtések helyett inkább a receptet szeretnétek olvasni, tessék parancsolni, semmi bonyolult:

Kell hozzá:

  • 75 dkg liszt
  • 4 dl langyos víz
  • 3 dkg friss élesztő
  • 2 tk. só
Ezt víz, só, liszt, élesztő sorrendben betettem a kenyérsütő üstjébe, Tészta programra. Kidagasztotta, megkelesztette.
Nagyon forró olajban kell sütni. Nem nyújtottam, hanem csak kis gombócot téptem a tésztából, és a kezemmel húztam szét minél vékonyabbra. De aki precíz, vékonyra ki is sodorhatja. Meglepetés! én nem vagyok precíz.

A feltét hagyományosan szétnyomott fokhagyma olajban, rá tejföl. De a sajttól kezdve a nutelláig bármit rápakolhatunk (mondjuk a mogyorókrémet ne a fokhagymára közvetlenül... bár ki tudja).

2017. január 7., szombat

Esz az irigység

Komolyan mondom, én annyira tudom irigyelni a pedáns, rendszerező és rendszerető embereket. Akik hatékonyak időgazdálkodásban, tervezésben. És például van energiájuk rendszerezni a blogjukban taláható (nem kevés) receptet:

http://konyhaninnenkertentul.blogspot.hu/2013/02/receptek.html
Gyönyörködjetek velem :)

Majd egyszer, ha megnövök, én is nekilátok... 

2017. január 5., csütörtök

Január képekben

Kocsonya

Lencseleves

Virslis pizza

Töltött kenyér

Bagett

Lencsesaláta

Recept most nincs, esetleg ha valamelyikhez külön igény mutatkozna rá, egyébként meg szokványos étkek ezek ilyentájt :)

2016. december 21., szerda

Túrós püspökkenyér

Karácsonyi ráhangolódás 1.0

Nem annyira szeretem én a püspökkenyeret, fojtósnak érzem a száraz tömörségével. Ezért kellett nekem egy olyan recept, aminek a tésztája laza, kellemes állagú, mégis elbír jóóó sok aszalványt. Ezért döntöttem egy túrós változat mellett.

Nem paleós

Most itt az következne, hogy megjelölöm a forrást és bemásolom a receptet, de annyira megváltoztattam az eredetit, hogy ez már egy teljesen új süti. Vagyis szerintem kell hozzá:
  • 25 dkg túró
  • 2 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg olvasztott vaj
  • kb. 30 dkg liszt (az eredetiben ugyanennyi túróhoz 50 dkg-t írt, na szerintem abból lesz a fojtós végeredmény!)
  • kb. 3/4 csomag sütőpor (az egész csomag ellen berzenkedett a lelkem, 30 dkg liszthez meg pláne, de pont elég is)
  • egy evőkanál rum (ne aromázzunk, ha kérhetem)
  • aszalványok: áfonya, citronát, gyömbér (mennyiségre kevés lett, jóval többet elbír a tészta, de ez ugye csak a tesztpéldány még)
  • mézeskalács fűszerkeverék
A túrót a tojással, cukorral és a rummal összedolgozzuk. A nem forró olvasztott vajat is belekeverjük, meg a mézeskalács fűszerkeveréket is. Beleszitáljuk a lisztet és a sütőport (igen, a sütőport is, volt néhány szörnyű élményem keserű sütőporos csomóra harapván, azóta ezt a lépést nem hagyom ki!), innen már kézzel dolgozunk tovább, mert a tésztának formázhatónak kell lennie.
Olyan alakúra dögönyözzük, amilyen sütőformát előkészítettünk -klasszikusan a püspökkenyér őzgerinc formában sül, vagyis hosszúkás. Alufóliával kibéleltem, ne csináljunk magunknak plusz munkát se a kenegetéssel, se a súrolással.
Előmelegített sütőben légkeverésen 175 fokon 1 órát sült. A végén átkentem olvasztott vajjal.

Forrón vágtam fel, a kép csalóka, a tészta teljesen rendben van

2016. december 20., kedd

Funky saláta

Ahogy meséltem, a vajba fullasztott csirkéből maradt egy fél mell. Legszívesebben odaadtam volna a macskáknak, na de a fél fogukra sem lett volna elég, ezért inkább mást gondoltam.
Felkockáztam a húst, és megfuttattam zsíron némi fokhagyma és magkeverék társaságában.

Tessék vigyázni, pattog-serceg

Miután megpirult, szétnéztem, mi a helyzet a hűtőben. Találtam brie-t, bébispenótot, koktélparadicsomot, innen meg már csak egy lépés volt összedobni. Némi aszalt áfonya és egy gondolatnyi balzsamecet tette tökéletes reggelivé.


Miközben összedobtam, ez a dal járt a fejemben, innen kapta a nevét is.


Szerintem a legtöbb szakácskönyv méltatlanul elhanyagolja a maradékok felhasználásának módozatait. Ami azt illeti, a nem unalmas reggeli/vacsora is ritkán szerepel a receptes könyvekben, pedig gondolom, lenne rá igény. Na majd egyszer, ha nagyon ráérek, megírom én.

2016. december 17., szombat

Sült csirke vajba fullasztva

A csirke íze szerintem baromira jellegtelen. Valami nagyon intenzívnek kell vele történnie, hogy se száraz, se unalmas ne legyen.
Nem volt ez mindig így, gyerekkoromban legalábbis még ízlett a baromfi. Talán mert azok szabadon kapirgálhattak, összeszedtek csigát, gilisztát, nem 5 perc alatt kellett tojásból konyhakészre nőniük - és még a levágásuk is esemény volt (általában én fogtam ilyenkor a szárnyát).
No de térjünk vissza a jelenbe.

Adott 2 db, egyenként másfél kilós csirke. Az világos, hogy egészben fognak megsülni, de mégis, mi legyen a csavar benne?
Nemrég mesélte valaki a családjuk kedvenc sültcsirke-receptjét, kb. az alapján készítettem el a vajba fullasztott sült csirkét.

Meztelen igazság

Hozzávalók:
  • 2 db másfél kilós csirke konyhakészen
  • 25 dkg vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 citrom
  • 1 fej fokhagyma
  • só, bors
A vajat időben kiveszem a hűtőből, hogy puha legyen. (Egy leheletnyi mikrózással rá lehet segíteni.). Tekerek bele frissen tarkaborsot, úgy jó sokat, és teszek hozzá sót, kb. másfél-2 teáskanálnyit, ki mennyire bírja a sósat.
Közben bekapcsolom a sütőt, alsó-felső sütésen, 200 fokra.

A csirkéket nagyon-nagyon alaposan bekenjük a vajjal. Kézzel dolgozunk, élvezzük, hogy disznólkodhatunk és közben még a bőrünk és bársonyos lesz. Kívül-belül, még a bőre alá is dagonyázzunk belőle, használjuk el az összes vajat.
Ha ezzel megvagyunk, akkor egy-egy fél citromot és félbevágott vöröshagymát hagyjunk ajándékba a szárnyas hasüregében, valamint egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Hogy mindezeket meg is őrizze, kötözzük össze kezét szárnyát-lábát. 


Grillrácson jobban átsül


Másfél órát sültek a másfél kilós csirkék, félidőben megfordítva. Ha kész, megszabadítjuk kötelékeitől, úgy tálaljuk.

5 tagú családunknak éppen elég lett, egy fél melle maradt másnapra (ami nem baj, mert a maradék újrahasznosult, recept később).

És hogy milyen lett a végeredmény? Ropogós bőr, illatos, csontjáról könnyen leváló hús -és bár mondhatnám, hogy ez minden idők legjobb sült csirkéje, de nem így van. Korrekt, finom hús, de tartok tőle, amíg nem tanyán kapirgáló, szabad jószágból készül, addig nem bír a világ legfinomabbja lenni. De azért nincs szégyenkezni-valója.

Az én adagom: egy alsó- és egy felsőcomb

Amit változtatnék: máskor is fogok ilyet sütni, mert nem nagy macera és mindenkinek megfelelő ebéd (vagyis a család finnyásabbik fele is megeszi). Legközelebb majd a bőre alá is tuszkolok némi fokhagymát.

2016. december 16., péntek

Karácsonyi klasszikus: mézeskalács

No, ha már túrom a fríblog tárolt változatát, akkor hadd másoljam be az örök karácsonyi klasszikust, amit mindig, minden évben megsütünk (jellemzően többször is):

Míra-féle mézeskalács


  
 75 dkg liszt
 35 dkg porcukor
 5 dkg vaj/margarin
 4 tojás
 4 evőkanál méz
 4 teáskanál szódabikarbóna
 2 kávéskanál őrölt fahéj
 1 kk őrölt szegfűszeg
 csipet só 

Minden hozzávalót összegyúrni. (Nem érzékeny, ha nincs időd, elvan a hűtőben sokáig. Nagyon sok lesz belőle.)

180 fokon süss egy pár próba darabot kb. 5-10 percig. (enyém süt
őben ez hat perc közepes fokozaton). Majd látni fogod, hogy mennyire barnul. Világosra kell sütni, mert a méztő
l hamar megbarnul, és meg is keseredik.

Amikor kiveszed, várj vele egy kicsit, mert lehet, hogy nagyon puhának találod és nem tudod leszedni a tepsir
ől. Ahogy hű
l, keményedik, jobban lejön. Aztán majd újra megpuhul. Törd ketté és látod a közepén, hogy megsült-e.

Ha száraz, süsd kevesebb ideig, ha nyersnek gondolod, vagy süsd tovább vagy süsd magasabb h
őfokon. (ez csak az első sütésnél macera, ha megvan a hőfok, meg a perc, akkor nagyon haladós)
Díszítés(máz):
1 tojásfehérje és 12 dkg porcukor, sokáig verni.

Nem kell rásütni, egy éjszaka alatt rászárad. De az ételfestékes valami miatt tovább szárad, de ha nincsen benne ételfesték, akkor nagyon szép fehér lesz a máz.
A habot felvered és ebbe kevered a porcukrot. A cukrot legalább háromszor szitáld át.  Eldugul a zacsi, ha nagy szem cukor kerül bele.

Sima süt
őpapírra teszem őket, egyszerre több tepsit töltök meg sütés előtt, mert a sütése nagyon haladós. Rendesen terpeszkednek sülés közben, nem szabad sűrűn rakni.
Fém sütisdobozban tartom őket, akkor nem száradnak ki.


Mi változott?

Nem lehet elmenni mellette, hogy mennyire elhanyagolt is lett ez a blog. Nem magyarázom, miért, mert nem történt semmi különös, sok-sok régi gasztrobloggal történt hasonló: a kezdeti igen nagy lelkesedés után a blog egyre kevesebb törődést kap, míg végül elhal.

Amikor régi gasztroblogokról beszélek, azon valóban régieket értek. Az enyém pl. már több, mint 11 éves, direkt megnéztem a fríblogos előzményemet:
Ősrégi

Szóval hogy mi változott: nem vagyok full time háziasszony. Ritkán főzök örömből, leginkább csak étkeztetési célból. De azért még szeretem csinálni, amikor van időm és nem kényszer.

Hogy gyakrabban fogok-e majd blogolni? Nem hiszem ígérem. De törekszem rá. Mert ami ennyire régi, megérdemli a gondoskodást, nem igaz?

Tisztában vagyok azzal is, hogy az olvasótáborom a fénykor-béli száznál is több követőmmel nem fog velem tartani. Tulajdonképp nekem a blogolás magányos műfaj, ha valaki mégis idepillant, annak nagyon örülök, de nem reklámozom semmilyen körben.

2016. december 12., hétfő

Szeretem a sütőmet

Mindmáig itt a blogon a legnépszerűbb bejegyzés arról szól, hogy utálom a sütőmet. Rég volt, azóta már lecseréltem, és a mostani sütőt szeretem, mert mindent tud, amit csak elvárok tőle. Talán a mérete lehetne nagyobb, de ne legyünk telhetetlenek.
Szóval sokszor csak térdelek ülök a sütő előtt és figyelem, mi történik odabenn.


2014. február 2., vasárnap

Süti mindenkorra







A paleós sütik valami isteniek tudnak lenni. Tény, hogy kell hozzá néhány extra alapanyag, de én nem szoktam nagyon agyoncifrázni. Mivel cukor-, glutén- és tejmentes, még egészséges is, büntetlenül lehet fogyasztani.
A képen látható csokis süti áll 4 tojásból, egy kis xilitből (jóval kevesebb ennek a mennyisége, mint általában a kristálycukor a nem paleós sütikben), kókuszolajból, kókuszreszelékből (teszkó sajátmárkás, olyan, ami apróra van reszelve), kókusztejből (ez sem drága, csomószor vannak ázsiai napok a különféle hiperekben, ilyenkor érdemes többet venni, eláll), holland, cukrozatlan kakaóporból és mediterrán gyümölcskeverékből, aszalt jóságokból. Volt itthon némi almaszósz, mely hozzáadott cukrot nem, de napfényeszenciát annál inkább tartalmazott.
Hát ennyi. 30 perc, 150 fok, multifőző. Mondom: isteni.

2014. január 22., szerda

Mert reggelizni muszáj!


A reggeli nagyon fontos étkezés, sokan mégis hajlamosak kihagyni, vagy valami gyorsat, nem igazán egészségeset bekapni.
Egy paleós fb-csoportban találtam ezt a nagyon egyszerű receptet, ami alapján a mai reggelim készült:

Végy 2 tojást, keverd össze egy szétnyomott banánnal, kókuszzsíron süss belőle kis palacsintákat!

Ez kicsit sem hangzik bonyolultan, a hozzávalók sem különlegesek, hát ma megsütöttem. Ahogyan előzőleg felhívták rá a figyelmemet, nehéz megfordítani, tehát egészen kicsi adag tésztát csorgattam a serpenyőbe, de még így is bűvészmutatványnak bizonyult az átfordítása.
Gondoltam egyet, adtam hozzá darált mogyorót sűrítésképp. Így már könnyebb volt átfordítani, de az íze elég jelentősen megváltozott. Nem lett rossz, azt nem állíthatom, de nélküle jobb volt. A banán nagyon jól érvényesült az eredeti recept szerint, igazi kis édes palacsintákat eredményezett, nagyon szerethető ízzel. A mogyoró ebbe agresszíven betolakodott.
Szóval ha van hozzá türelmetek, kövessétek inkább az eredeti receptet.

2014. január 14., kedd

Reklám helyett

A madaras áruházban a multifőzőm most jelentősen le van árazva, 27ezer forintért megvásárolható.

2014. január 11., szombat

Szórakozás egy cseresznyés-csokis paleotortával

Ha tudnék fényképezni, akkor nem született volna meg ez a poszt. De alkatilag alkalmatlan alak vagyok a fotózásra, nincs  türelmem, nem szeretek pepecselni vele, ezért sokszor béna az egész.

Készítettem egy nagyon finom tortát a MC-ben, az alapja a nemrég prezentált csokis diótorta, csak most paleósan sütöttem, darált mogyoró ment bele liszt helyett, xilit és méz cukor helyett, a pluszt pedig nem lekvár, hanem cukrozatlan aszalt cseresznye adta hozzá.
Nem szoktak jól sikerülni amúgy a paleós édességeim, kevés az, amire azt mondom, hogy tényleg finom, ráadásul a gyerekeim is csuklás nélkül megeszik, de ez most olyan lett.

Na, és amiért ideültem: szórakozgattam egy kicsit a fotózással, bevilágítottam, különféle szögeket használtam, így most alant egy fotótanulmányt láthattok, csupán szórakozás, nem pedig minőségi végeredmény.
Segítene, ha megírnátok, szerintetek melyik lett normális, élvezhető minőségű?

1. számú

2. számú

3. számú

4. számú

5. számú

6. számú

7. számú

8. számú

9. számú

2014. január 5., vasárnap

Csirkeraguleves gazdagon

Tél van, még akkor is, ha a kinti 8-10°C inkább a kora tavaszt idézi. A tél pedig számomra a tartalmas levesek időszaka. Ilyenkor még az is jól esik, ha egy kicsit csípős, mint például az utánozhatatlanul sokízű thai leves.
Kellett tehát a testemnek-lelkemnek valami íz, je ne sais pas, milyen is, de vágytam rá, hogy átjárjon, megborzongasson, elzsibbasszon. Ezért született ez a gazdag csirkeraguleves.

A hozzávalók listája opcionális, nézzük meg, mi van a spájzban. Az én levesembe került:
- 1 csirkemell kifilézve, felkockázva
- répa
- fehérrépa
- champignon gomba
- fokhagyma egészben
- kelbimbó
- borsó
- karalábé
Fűszerként durvára tört tarka bors, tárkony, zöld curry pasta (ó, hát persze, hogy ez kakukktojás, de nagyon kellemesen csípőssé teszi, és még csak nem is drága cucc). 
A végén pedig 2 dl tejszín és 1 egész citrom leve tette kerek egésszé.

Vágom a fát a fejszémmel -ja, nem a répát a késemmel

Hittétek volna? ez is a multicookerben készült, ilyen belülről, munka közben

Éééés a kész, még forró leves.
Multicooker főzte meg nekem, 40 percet kapott a hús magában, majd fűszereztem és bezöldségeztem, így újabb 40 percet főtt STEW programon. Az utolsó 5 percben ment hozzá a tejszín, és már csilingelt, amikor a citromot belecsepegtettem.

Még valami, egy nagy-nagy pirospont a MC-nek: borzasztó jól tartja a hőt. Kikapcsolt állapotban is, mert hogy egyébként van rajta melegen tartó funkció, mondanom sem kell.

2014. január 4., szombat

Csokis diótorta



Csokitorta sült mostan a MC-ben. Elégedett vagyok vele, rendesen átsült, szépen megemelkedett, a recept is használható, ami a könyvében van -egy nagyon picit módosítottam rajta, megemeltem a vaj, csökkentettem a cukor mennyiségét.
Paleo módra a lisztet teljes egészében helyettesítsük magliszttel, vagy darált dióval, mogyoróval, cukor helyett használjuk eritritet!
Diós csokitorta

Szép magas, pöffeszkedik itt nekem

Kell hozzá:

  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg vaj
  • 160 g liszt
  • 2 tk sütőpor
  • 10 dkg étcsoki
  • 10 dkg frissen darált dió
A tojásokat habosra keverjük a cukorral, jöhet bele az olvasztott vaj, a sütőporral kevert liszt.
Mikróban vagy vízfürdőben megolvasztjuk a csokit, belekeverjük a tésztába, majd jöhet a dió is (na jó, nem muszáj frissen daráltnak lennie, de szerintem úgy a jó, ha nem állt előtte ki tudja, mennyi ideig a kamrapolcon).
Kivajazzuk a MC edény alját, mehet bele a massza.
BAKE programon 180 °C-on, 45 percig sütjük. Ha kihűlt egy kicsit, vágjuk ketté, kenjük meg jófajta lekvárral.
Házi kökény-alma lekvár (Vazs megyeiek kedvéért legvár)

2014. január 3., péntek

Kenyér multicookerben

(komolyan mondom, díjat adok annak, aki megfelelően lerövidíti és megmagyarítja a multicooker nevét!)

Szóval kenyér, igen, méghozzá dagasztás nélküli verzió. Azért ez -noha szerintem jóval macerásabb, arról nem is beszélve, mennyivel időigényesebb, mint a normál verzió-, mert ennek szerkezete közelebb áll a boltihoz, a nagy lyukú, nem tömör fajtajelleghez, így a családom egyéb tagjai is szívesebben fogyasztják. Sajnos nem tudom őket meggyőzni arról, hogy a bolti kenyér nem a pékné két szép szemétől dagad hatalmasra, hanem a mindenféle szirszar adalékanyagtól.*
Na, tehát dagasztás nélküli kenyér, vagy ahogy a blogszférában sokan ismerik: DNK. Íze, állaga különbözik a normál házi kenyérétől, nagyon ajánlom kipróbálni, hiszen jóval közelebb áll a kovászos kenyér utánozhatatlan bukéjához.

*erről hamarosan külön poszt fog íródni itt, a blogon.

Kell hozzá:
- 1 kg liszt (jelen kenyérkék 75 dkg finomliszt+ 25 dkg Graham-liszt házasításával)
- 800 ml víz (talán egy gondolatnyival kevesebb is elég lett volna)
- 1 ek só
- 5 dkg friss élesztő (sikerült a pékségből vennem, nagyon ügyes kis gombák, ha tudtok, kérjetek ti is a helyi péktől)

Így csináljuk:
Az élesztőt elkeverjük egy kis langyos vízben (persze tejben is szabad). Nem felfuttatjuk, csak egynemű elegyet képzünk. Szeretem az élesztő tapintását frissen és folyadékban oldva is, a bőrnek is jót tesz.
Kimérjük a lisztet, belekeverjük a sót, majd hozzáöntjük az élesztős löttyöt, az egészet laza mozdulatokkal, egy fakanál segítségével összekeverjük. Meleg helyen egész éjszaka hagyjuk kelni.

Reggel begyújtjuk a sütőt, beletesszük a jénait, öntött vas lábost, amiben a kenyeret sütjük, hogy forrósodjon át. Amíg ez lezajlik, addig a tésztát egy lisztezett deszkára borítjuk, a tetejét is belisztezzük, és ha négyszög alakban gondolkodunk, akkor a négyzet minden oldalát behajtogatjuk középre, így hagyjuk kelni még egy fél órát. ragadni fog, mint a hétszentség, de ez így van jól.
Nekem most 2 kenyérke sült, az egyik a MC-ben, melyet 1:30 időre, 180 °C-ra állítottam, BAKE állásban. 5 percet hagytam forrósodni, mielőtt beletettem volna a tésztát.
A másik fele pedig sima villanysütőben, ráadásul szilikon formában sült, így azt nem forrósítottam át, mert az hülyeség.

A szilikonban sült, kevesebb tésztából készült kenyérke 50 perc alatt elkészült a villanysütő 3-as fokozatán:



A MC-s viszont nem lett kész 1:30 alatt, még kérge sem lett. Így adtam neki újabb 30 percet. Halottnak a csók. Így hát fogtam a belső edényt, és áttettem a sütőbe, 20 perc alatt kész is lett.

Tanulság: a MC-ben nem lehet kenyeret sütni. Talán kevés a maximális 180 fok (nem kéne, légkeveréses sütőben pont ezen a hőn szokom sütni), vagy a zárt rendszerben lévő, el nem párolgó nedvesség miatt, de nem lehet.
A recept ettől függetlenül jó, nagyon finomak lettek a kenyerek.

Szeretem a MC hangját, amikor az idő lejártával csilingel, olyan kis kedves, tündéri hangja van, szemben pl. a kenyérsütő agresszív, türelmetlen sípolásával.


2014. január 2., csütörtök

Tejbegríz multicookerben

Nem szeretem a tejbegrízt, épp ezért nem is szoktam főzni, a gyerekeim viszont igen (az apjuk szokta nekik elkészíteni). Gondoltam egyet tegnap este, és kipróbáltam a multicooker* receptkönyvében található tejbegrízt. De elrontottam, túl sok grízt tettem a tejhez, mivel lusta voltam mérni és csak szemre öntöttem a tejhez a búzadarát.
Na mindegy, a gyerekeim így is megették, mert ízre finomnak találták. Egy picit megpörkölődött az alja, ezt azért nem bánom, mert most kiderült, mennyire jó a teflonbevonata, mert mindenféle sikálás nélkül (amit ugye egyébként sem lehet teflonnal) egy kis áztatással teljesen simán ki lehetett törölni belőle.

*ki kéne találni rá valami egyszerűbb, magyarosabb nevet, körülményes mindig leírni.

A neten nem sok recept van a masinához, pláne nem magyarul. Ez egyrészt teret ad a kreativitásnak, másrészt viszont jó volna egy kicsivel több mankó, mint a receptkönyv 27 receptje. Mutatok most egyet, amit a közeljövőben tervezek kipróbálni.

2014. január 1., szerda

Blogszülinap, legalábbis félig

5 éve már, hogy az első bejegyzés megszületett itt 2008. december 29-én.. Nem teljesen tekinthető valódi blogszülinapnak, hiszen ekkor már hosszú ideje létezett a taverna, csak éppen a fríblogon (azóta sem tudom, mi történt a nevezett felülettel).
De mivel minden alkalom jó alkalom az ünneplésre, ezért hát tekintsük valódinak a blogszülinapot: köszönöm, hogy a sok -és nem rövid- szünet ellenére is még be-bekukkantotok!
Kép forrása: internet

2013. december 26., csütörtök

Thai csirkeleves kókusztejjel

Sosem voltam leveses -egészen a közelmúltig, amikor is rászoktam a krémlevesekre. Majd megkedveltem az olyan tartalmas, sokízű szupékat, mint a tárkonyos csirkeraguleves, aminek elkészítése nem túl bonyodalmas, a végeredmény pedig mindig fenséges.
Thai csirkeleves
A thai csirkelevessel való találkozásom nem új keletű, ám mindig különleges élmény. Ez az a leves, melyet nem lehet egy szóval jellemezni. Egyszerre krémes, csípős, savanyú, selymes, és valami olyan fantasztikus elegye az ízeknek, mely mindig jókedvre deríti az ízlelőbimbóimat (na igen, gyönyörű képzavar :) ). Idén karácsonykor ismét megízlelhettem e nagyszerű étket.
A receptet megtalálhatjátok pl. Mautner Zsófinál, most nem ismételném. A fűszerek beszerzése sem olyan körülményes már, kókusztej a legtöbb hiperben, bioboltban kapható (köszönhetjük a paleo életmód előretörésének) a neten megrendelhető pl. kaffir lime-levél, curry paszta is viszonylag sok helyen elérhető.

Ajánlom mindenkinek, hogy legalább az életben egyszer próbálja ki, mert megvan ugyan rá az esély, hogy nem ízlik, de sokkal valószínűbb, hogy egy életre szóló szerelem lesz.