2025. január 23., csütörtök

Brokkolikrémleves

A brokkolit nem szokták szeretni. De krémlevesként a még oly válogatós családtagjaim is szívesen megeszik, mintha csak valami teljesen más zöldségről volna szó. Elkészíteni könnyű, ráadásul még egészséges is, tehát a repertoár állandó része.




Hozzávalók:
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 gerezde fokhagyma
  • kb fél kg brokkoli
  • 1 krumpli
  • 1 dl tejszín
Elkészítés: 

Kis olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ha puha, rátesszük a kicsi rózsákra szedett brokkolit és a felkockázott krumplit. Sózzuk, borsozzuk (és curryzzük, ha elvetemült népség vagyunk), fedő alatt puhára főzzük, majd  az egésznek nekiesünk egy botmixerrel és apróra zúzzuk. Nem használunk semmilyen más sűrítőanyagot, mint önmagát és a krumplit, ettől lesz könnyed a levesünk. Egy kis tejszínnel kedveskedünk neki (lehet light, főző, vagy kókusz is), egy rottyanásnyi időt még eltöltenek így együtt a tűzhelyen és már kész is.
Feltétnek lehet baconchipset, levesgyöngyöt, reszelt sajtot tenni rá, én a másnapos kenyeret kockáztam fel és pirítotottam meg sütőben, így a maradékmentésnek is eleget tettem.

2025. január 20., hétfő

Hogyan NE tartsunk workshopot?

Részt vettem már életemben pár workshopon. Mi több, tanultam is róla, hogyan kell egy ilyet megtartani és tartottam magam is egy párat. De amin tegnap volt szerencsém részt venni, az a dilettantizmus magasiskolája volt. Nem linkelem magát az eseményt, mert nem az a célom, hogy a szervezőjét lejárassam, de jobb, ha tisztában vagyunk vele, mit várhatunk el egy profin megszervezett programtól.

A workshop témája a vegán ételek voltak. Az már eleve kicsit fura volt, hogy 3 óra alatt 12 féle ételt ígért, hogy elkészítünk, de akár lehetett is volna, mert mint kiderült, több ételnél az egyik következett a másikból.



Na, kezdjük az elején. Belépve látszik, hogy a hely kicsi, a főzőfelület szintén, az is nagyrészt elfoglava egy rezsóval meg edényekkel. 14 fő hogy fog itt főzni? Jól gondoltam: sehogy. 

Vegán a téma, zöldségekkel dolgozunk. Nonszensz, de azzal kezdjük, hogy lemossuk a sáros répákat, majd elkezdjük meghámozni a több kilónyi zöldséget. Azaz csak kezdenénk, mert hámozó csak egy van -nagy nehezen előkerül még egy, kiskés is csak 2, de legalább nem éles.

Ha ezt én szervezem, akkor a résztvevőket pucolt, kockázott zöldség várja, mert FŐZNI jöttek, az időt nem a hámozással akarom kitölteni. Biztosítok megfelelő számú és minőségű eszközt, hogy mindenki csinálhasson minden munkafolyamatot.

De erről szó sem volt. Tanfolyamvezetőnk kapkod, telefonján böngészi, mi is jön, hogy is van a recept. Nincs módom gyakorlatilag másra, csak a mosogatásra, mert ,,majd én megmutatom!" felkiáltással szinte egyedül akar mindent csinálni a főnéni. Egy leányzó is el unja magát, a felénél hazamegy. 

Nekem eléggé be van határolva az időm, a 3 óra elteltével mennem kéne, de még épp csak kiraktuk az asztalra, amik elkészültek, még senki nem eszik. Persze nincs is annyi hely, hogy odaférjünk egyszerre, talán 2 turnusban igen. Én megkezdem a sort, sorry, lányok, nekem mennem kell -de ne vegyél ki egy egész lencselepényt, szól rám valaki, mert csak egy fél jut mindenkinek. Itt már nagyon kínos az egész.

A workshop résztvevőinek 90%-a ismeri egymást, vagy régebbről, vagy a szervező más jellegű tanfolyamairól. Kívülállónak ez is kellemetlen, bár én nem feszengek ilyen helyzetekben, könnyen feltalálom magam, de mi van, ha nem vagyok ilyen kis talpraesett? Ezt a helyzetet egy gyors bemutatkozós körrel szintén tudni kellett volna kezelni a szervezőnek.

Volt még sok apróság -pl. ahol a zöldséget pucoltuk, azon a felületen ment aztán a gyúrás-nyújtás; vagy hogy már érkezésünkkör tele volt a mosogató stbstbstb. Én nem távoztam jó szájízzel, ez nagyon nem volt profi szervezés.

Még várom e-mailben a recepteket, remélem, legalább az tényleg átjön. Mert amúgy a kaják jó ötletadóak voltak, megmozgatták kreatív énemet, fogom tudni őket használni.

UPDATE: a receptek késve és hiányosan érkeztek. Véleményemet a szervező oldalán törölték, majd egyenesen letiltottak :)

2025. január 17., péntek

Cukkinis tészta

Egyre jobban imádom a cukkinit. Ki gondolta volna, hogy ilyen sokoldalú zöldség! Rendszeresen használom tészta helyett is, de most éppen egy tésztás étel dúsítása érdekében ragadtam hámozót.


Vajon átforgattam, fokhagymás sóval hintettem meg puhulásig (gyorsan bekövetkezik). Titkos összetevő (jójó, elárulom): egy kis currypor. Ezt is úton-útfélen használom mostanában, szinte mindenbe jó, ami vega, vegán. De húsosba is.


Ezt az egészet 250 ml tejszín tette selymessé (lehet light, vagy kókusz) és egy kis lazackrém adta meg azt az ízt, amitől nem egy sima tejszínes szósz az eredmény.
Pennoni rugati a tészta, amit kifőztem hozzá, természetesen durum.


Valami vegánuár, vagy mifene van, ezt akár arra is készíthettem volna egy kis módosításal, de ez az étel nem óhajt divatozni, szóval fogadjátok sok szeretettel így, ahogy van.


2025. január 10., péntek

Vicces (?) malőr

 Januárban pár napot egy -most meg nem nevezett- zalakarosi szállodában töltöttünk, ahol gasztronómiailag még van hova fejlődni.

Kérdeztem reggelinél, van-e szénhidrátcsökkentett kenyér (amit amúgy szinte minden üzletlánc boltjaiban meg lehet venni, már a gyerekeim is megtalálják, ha egyedül mennek vásárolni). Van, mondja a felszolgáló kislány, ott van elől, a kenyerek mellett. Na persze nem volt más, mint gluténmnetes kenyér. Nem pont ugyanaz a kettő.

De nem is ezt akartam igazán elmesélni. A bárban, ahol a snack ebédet is el lehetett költeni, volt süti is. Itt is feltettem a kérdést: cukormentes van-e? A felszolgáló nem mondott se igent, se nemet, elindult utánaérdeklődni. Nagyra értékeltem az igyekezetét, ami el is tartott az ebéd legvégéig, de csak sikerült kiderítenie, hogy a mangós-lime-os kocka mindenmentes, vagyis cukor sincs benne. Lássuk, mit kaptam:


Jól látjátok, meghintették porcukorral.

Erről az a sztori jut eszembe, amikor az oviban megkértük az óvónőket, hogy jelezzék előre, ha másnap tejes étel van ebédre, mert a lányunk laktózérzékeny, akkor viszünk be valamit (majd' 20 éve volt, tehát sem a tájékoztatás, sem a mentes-étkezés nem tartott még ott, ahogy azt ma mindenhol elvárják).

És akkor egyik nap úgy jött haza a gyerek, hogy tejbegrízt evett ebédre. Mert az csak desszert, nem ebéd.

2025. január 9., csütörtök

Csicseriborsó, karfiol, csirkehús -egységben az erő!

A csicseriborsó sosem tartozott a repertoáromba, se nem ettem, se nem főztem. Még a humuszt se szeretem (bár tervben van, hogy elkészítem sk., sanszos, hogy az már jobban a szájízem szerint volna való).

A mostani étvágyam nem igényel 3 fogásos ebédeket, egy tartalmas levessel jól elvagyok. Inspirálódtam kicsit innen-onnan, ebből lett egy 



Tavaszváró leves

  • 1 kisebb fej vöröhagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 30 dkg csirkemell
  • egy fél fej karfiol
  • 1 csicseriborsó konzerv
  • Sriracha szósz
  • fél citrom
  • pár levél bébispenót
 A vöröshagymát felkockázzuk, olívaolajon megdinszteljük. A csirkemellet is felkockázzuk, fehéredésig pirítgatjuk, majd felönjük meleg vízzel. Sózzuk, borsozzuk, tárkonylevéllel bátran megbolondítjuk. Az apróra szétszedett karfiolrózsákat és a csicseriborsót lecsepegtetve hozzátesszük, fedő alatt puhára pároljuk.
Ha már szinte kész, mert minden puha, akkor vigyünk bele egy kis életérzést: kb. 1 evőkanálnyi csípős Sriracha szószt, egy fél citrom levét és pár levél bébispenótot dobjunk bele, rottyanjon egyet, ennyi, már szedhetjük is tányérba.

Aztán eljön a másnap, amikor még szeretjük ugyan ezt a levest, de valami szilárdabbra vágyunk.
Akkor lesz belőle egy



Tavaszváró rizottó

Nagyon megszerettem az utóbbi időben az előgőzölt barnarizst. Jó a vércukornak is, valamint lényegesen komplexebb az íze, mint a fehérrizsnek.
Ugyanúgy 2x mennyiségű vízben pároljuk puhára, mután egy pici olajon átpirítottuk -csak ennél a verziónál a víz egy részét a tegnapi leves levével pótoljuk, a sűrűjéből is szedünk rá bőven, mert ízleni fog így.

Ui: tulajdonképpen volna még egy ötletem a leves utóéletére, ha maradt volna belőle annyi: a sűrűjét kiszedve egy ici-pici lével nekiesni a botmixerrel, ebből kiváló szendvicskrém lehetne. Csak mondom.

2025. január 8., szerda

Francia hagymaleves

Ez egy annyira egyszerű leves, hogy szinte szégyen leírni. Nem kell hozzá más, csak 3 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, némi maradék húsleves és egy kis fűszer ízlés szerint.



Kis olívaolajon megdinszteljük a félbevágott, majd felkarikázott hagymákat. Ha már puha, felöntjük a leszűrt húsleveslével, ha kell, vízzel még kiegészítjük és utánízesítjük.

Szokás az ilyen jellegű levesekhez levesgyöngyöt, vagy pirított kenyérkockát adni, de cukorbetegen ne. Mindenki másnak nyugodtan.

Hát tudjátok, azért a diétázásnak is megvannak az előnyei.

  • sokkal tudatosabban étkezem, szinte teljesen elmaradtak a készételek, a feldolgozott cuccok
  • megint élvezem a főzést
  • jobban elmélyültem a táplálkozás tudományos hátterében (van MINDEN, van MINDEN IS, valamint MINDENNEK AZ ELLENKEZŐJE, ha tájékozódni akarsz, szóval csak ésszel)
  • úgy fogyok, hogy nem ez az elsődleges cél, de nagyon kellemes mellékhatása.


2024. december 31., kedd

Indiai lencsefőzelék

Vannak mindig nagy hype-ok, még a gasztronómiában is, gondoljunk csak a dubai csokira. Igaz, azt leginkább csak meg kell venni, de azért arra is láttam már házilag elkészíthető recepteket. De ne kalandozzunk el. Én most egy nagyon agyondícsért, sokszor megosztott (nem írom, hogy megkerülhetetlen, de szinte az) szilveszteri recept alapján főztem indiai lencsét, amit Mautner Zsófi évekkel ezelőtt blogolt.

Fogalmam sincs, milyennek kellene lenni. Még fekete lencsét sem főztem eddig. Úgy vagyok én a lencsével, hogy jó-jó, megeszek belőle egy tányérral, ha nagyon muszáj, márpedig szilveszterkor nagyon muszáj, ugye. Ezért ha már lencse, akkor próbáltam olyan receptet találni, ami egy magasabb szintre helyezett étket ígér, mint egy sima főzelék.

A receptet most nem másolnám be, az eredeti helyén megtaláljátok. Nem túl macerás amúgy, inkább az lehet a gond vele, hogy van-e otthon mindenféle hozzávaló, fűszer, amit a recept írt. Nekem éppen volt. Még öntöttvas lábasom is.


Tegnap este összedobtam, egész éjjel főtt. Tényleg nem tudom, mire számítottam.


De azt hiszem, az én hibám, hogy jóval másabbra, mint amit a lencse maga nyújtani tud. Ez nekem még mindig csak egy lencsefőzelék kókusztejjel és sok fűszerrel.


Valószínűleg én vagyok egyedül a blogszférában, aki örül, hogy nem rögtön dupla mennyiségből főzte és jövőre nem fog belevágni újra. Ne haragudj, Zsófi, nekem nem jött be.


Brokkolikrémleves

A brokkolit nem szokták szeretni. De krémlevesként a még oly válogatós családtagjaim is szívesen megeszik, mintha csak valami teljesen más z...