2018. december 15., szombat

Miért főzzünk?

Ha már azt úgy egy fél évezreddel ezelőtt megbeszéltük, hogy minek is blogolunk, akkor tegyük fel a gasztroblogon evidens másik kérdést is: minek is főzünk?
Hát mer' enni kell! -jöhetne zsigerből a válasz, de ne marháskodjuk el. Nem (csak) ezért főzünk, legalábbis így blogszférailag.

Elmesélem, én miért.

Legfőképpen azért, mert amikor nem teszem, akkor hiányérzetem van. Amikor őrült, sűrű napokat élünk (egyre inkább ezek vannak túlsúlyban), akkor sokkal egyszerűbb beugrani egy kifőzdébe, vagy felemelni a telefont, majd jóbarátként üdvözölni a pizzafutárt. De ez így nem jó. Rosszul érzem magam tőle, kevéssé kompetens anyának és háziasszonynak. Nem akarom, hogy a dolgozó, vállalkozó nő elnyomja ezeket a szerepeket. (Sajnos super woman nem vagyok, mert akkor nem lenne gond mindezt egyszerre lezongorázni).
Anyagilag is kész ráfizetés. És még egészségileg is kifogásolható.

Akkor hát bűntudatból főzök?

Természetesen nem. Annak nem lenne jó íze. Viszont ha főzök, kellemes hozományként múlik a bűntudat is. De egyébként meg élvezem, szeretem, amikor nem kényszer. Olyankor flow, kikapcsolódás, önkifejezés.
Élvezetes reggeli falatkák, még főzni se kell


De ott van az, amikor muszáj gyorsan lezavarni. Az csak szalagmunka. Olyankor sajnos az evés is csak automatizmus.
Gyorsan valami finomat ehetőt


Ideális esetben lenne rá időm, hogy megtervezzem, beszerezzem, elkészítsem, feltálaljam. Ó, bárcsak mindig...
Flow főzés sütés: DNK bagett



2017. március 8., szerda

Boldog nőnapot, süss kenyeret!

Mi az összefüggés a nőnap és a kenyér között? Talán semmi, talán nagyon is sok, a megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk.
De addig is, amíg gondolkodunk rajta, süssünk gyökérkenyeret. Mert az finom és egészséges.
A tésztája kb. ez: http://www.magyal.hu/jo-es-rossz-receptek/ (ne tévesszen meg a cím, a módosítások elvégzése után jó lesz a rececpt!) csak épp elég sok tönkölyliszttel. Vagy keressünk bármilyen szimpatikus ,,dagasztás nélküli" receptet, nem ragaszkodom épp ehhez, a lényeg úgyis a gyökér voltában és a nagyon kevés élesztőben van.
Formázása: a tésztát húzogassuk téglalap alakúra, kétszer hajtogassuk be középre, és az egészet jól csavarjuk meg.



2017. február 6., hétfő

Milyen madár a lazac?

Gyerekkoromban nem találkoztam a lazaccal -a legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor Hypolit feltálalta nagyságos Schneider Mátyás úrnak és a becses nejének. Bár még Schneider úr is rácsodálkozott a lazac és a cékla közötti kifejezett hasonlóságra. Szóval mint mondtam, fogalmam se volt róla hosszú évekig, hogy néz ki a lazac, felőlem akár valami ritka afrikai énekesmadár is lehetett volna.
De ugye eljött a multikulti és a tenyésztett lazacok ideje, így -bár nem túl gyakran- én is bedobok néha a kosaramba 1-1 doboz fagyasztott lazacot. Nem csak az íze miatt kedvelem, hanem azért is, mert nagyon gyorsan megvan belőle egy főétel. Mint a minapi tejszínes lazacom.



Kell hozzá:

  • 1 doboz fagyasztott lazacfilé (2 darab van benne)
  • kb. 5 dkg vaj
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
A vajat felhevítem, rádobom a lazacfilét, tekerek rá sót, borsot. Fehéredésig pirítom mindkét oldalán, majd felöntöm tejszínnel, és abban hagyom megfőni. Ha
besűrűsödött a mártás, gyakorlatilag kész is.


Tálaláskor feltétlenül tegyük rá az összes mártást, mert nagyon jóízű. Egy adag lesz belőle.

2017. január 26., csütörtök

Világnagy kávézó


Milyen kávét kér?

- Jó napot, egy kávét szeretnék.
- Rendben, és milyen kávét kér?
- Öööö...
- Hosszú legyen vagy rövid? Tejjel vagy tej nélkül? Erős vagy ne?
- Három cukorral.

A te anyád.

Mobil

- Szeretném kérni azt a mobiltelefont a pultból 780 Ft-ért.
- Az nem telefon, hanem csoki mobilmintás dobozban.
- Ja, akkor nem kérem.

Ki se próbálta.


Kártyagondok


- Tudok kártyával fizetni?
- Természetesen.
- De az enyém bájpasszos, nem gond?

Szívbajok ellen kisasszony, szedjen...

Jatt

- 1995 Ft lesz.
- Itt egy kétezres.
- Köszönöm, a visszajáró 5 Ft. (Elteszi.)

Basszus, de smucig, még 5 Ft jattot sem képes hagyni!

(...)

- 1005 Ft lesz.
- 1010-ből kérek vissza.

Basszus, de smucig, képes 5 Ft jattot hagyni!

Az mi?

- Az ott micsoda? Illatosító vagy szúnyogriasztó?
- Jelerősítő wifihez.

De majdnem eltalálta.

Bögre

- Itt iszod, vagy elviteles pohárban adjam?
- Elviszem, de ittiszomos pohárba kérem.

Néha összeszavakat a keverem.

Más ember

- De higgye el, drága, én azóta már egészen más ember vagyok, az életem 365 fokos fordulatot vett!

Azt az 5 fokot hogy számolta ki?

Függő
- Jaj, én rendesen koffeinfüggő vagyok, akár 3-4 csészével is megiszom egy nap!

Akkor menjél elvonóra.

A pita, a gyros, meg a tzatziki

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer 3 jóbarát: a pita, a gyros meg a tzatziki...

Nem mondhatnám, hogy régi vendégei lennének a konyhámnak,  mert jobbára készen szoktuk streetfoodként venni, pedig házilag se egy ördöngösség elkészíteni.

Kell hozzá:

A pitához:

  • 45 dkg liszt
  • 1 tk só
  • 2,5 dkg élesztő
  • 250 ml langyos víz
  • 1 ek olaj
A húshoz:
  • 1 csirkemellfilé
  • ízlés szerinti gyrosos fűszerkeverék
A tzatzikihez:
  • 1 közepes pohár tejföl
  • 1 kis pohár kefír
  • 1 kígyóuborka
  • 2-3 gerezd fokhagyma
A pitatésztát kenyérsütőgép Tészta üzemmódjában megkelesztettem, kell neki mindenestül kb. másfél óra, addig készülhet a többi: a hús felkockázom és zsíron (szigorúan! nem olajon!) megfuttatom, befűszerezem és minden kocka minden oldalát igyekszem jól körbepirítani. Levet nem hagyok neki.

A tzatzikihez összekeverem a tejfölt a kefírrel, picit megsózom, belereszelem az uborkát, belenyomom a fokhagymát. Hűtőben hagyom állni.

Ha a pita tésztája megvan, gyerekökölnyi kis gombócokat formálok belőle, amiket aztán laposra nyújtok. A sütőt előzőleg feltekerem nagyon forróra - nálam hőlégkeverésesen 250 fok-, az aljára beteszek egy sütőlapot, és amikor felfűtött, akkor erre a lapra dobálom rá a kinyújtott tésztalapokat.


Látványos, ahogy felpúpozódik és megbarnul. Kb. 5-6 perc kell egy darabnak, inkább a tésztát, mintsem az időt figyeljük.

Nem klasszik módon (pita zsebébe a tzatziki és a hús), hanem egytálételnek tálaltam:


Figyelem! csak saját felelősségre készítsék el! nem autentikus görög recept!

2017. január 14., szombat

Mi a bánatnak írunk gasztroblogot?


Talán mindenkinek megvan az a kép, amin a feleség épp egy sült csirkét fényképez a facebookra, a férjnek meg odalök egy konzervet vacsora gyanánt. Azt hiszem, az a kép (amit persze most hiába keresek, nem lelek) remekül kifricskázza a gasztroblogokat is.

Szóval a nagy kérdés: miért gondoljuk, hogy nekünk gasztroblogot kell írnunk? Minek belőle ennyi? 

Azt hiszem, az egész a háziasszonyi lét unalmából eredhet. Főzöl, mert muszáj. Visszajelzés alig-alig, akkor is legfeljebb annyi, hogy sós/sótlan. Egyszer csak berágsz: basszus, szívem-lelkem beleteszem (túlzol, persze), és nem vagytok képesek értékelni? És akkor keresel egy platformot, ahol majd megmutathatod. Ahová szépen megszerkesztgeted a képeket, olyan környezetben fotózod az ételt, ahová normális körülmények között nem tennéd (pl. a szúette asztalra, amit már a fészerben tartasz, de a képeken olyan rusztikusan mutat), mert te trendli vagy. Írsz hozzá receptet, amit amúgy a netről szedtél le, csak épp annyit változtatsz rajta, hogy ne lehessen lopással vádolni, aztán kiküldöd az egészet a nagyvilágba.
Ha nagyon vágysz a visszajelzésre, megosztod a fb-on, akár külön oldalt is létrehozol ott a blogodnak. Csatlakozol csoportokhoz, ahol már összegyűltek a gasztrobloggerek (már te is így tekintesz magadra!), de nem azért, mert a többiek érdekelnek, hanem hogy a sajátodat reklámozhasd. 
Részt veszel néhány blogos játékon, hiszen te is ehhez a Nagy Családhoz tartozol. Kommentelsz másoknál, hogy megismerjék a nevedet, linkelgeted a sajátodat. Már minden reggelit, ebédet és vacsorát lefotózol, rohansz feltenni a netre, mielőtt belekóstolnál.
De aztán kifogysz az ötletekből, nincs már lelkesedésed, szép lassan hagyod az egészet hamvába halni, soha többet feléje se nézel a gasztroblogdnak. Hisz új hobbid van: mostantól kreatív blogot fogsz írni!

Csúnyán általánosítok, persze. Mert ezek a blogok valójában nem gasztroblogok, csak blogok. Nem mondhatom még énblognak sem, hiszen az írójáról nem tudunk meg semmi fontosat azon kívül, hogy szereti a hagyományos konyhát. Nagyon sok ilyen van. Nem ad semmi pluszt, nincs történet, nincs egyéniség, nincs humor. Megmutatni-akarás van. Elismerés iránti vágy van. 

Azért akármit ne nevezzünk gasztroblognak

Ennek ellenére azt mondom, virágozzék minden virág, ha valaki írni akar, írjon. Az is lehet, hogy előbb-utóbb ráérez az ízére, és tényleg élvezhetővé válik mások számára is. 

2017. január 13., péntek

Lángos -vissza a gyerekkorba

Bevált recept -ropogós, egyszerű, olcsó


Nem is tudom, van-e olyan ember körülöttem, aki ne szeretné a lángost. Az más kérdés, hogy sok étrendbe nem illeszthető be, mert glutén, meg olajban sült, meg tejföl, de még aki a diétája miatt nem eszi meg, még az is szereti egyébként. Most magamról (is) beszélek, mert máskülönben én is tartózkodom a fogyasztásától, de mivel ezt én sütöttem, nem lehetett nem megkóstolni.
Honnan ered a lángos szeretete? Gyanítom, mindenki életben megvan ennek az origója. Vagy a nagymama sütötte serényen mindenki kedvére, vagy a strandon tömtük magunkba kiskölyökként kétpofára nagy élvezettel. Ez a magyarok madeleine-ja.



Na, de gondolom, az okfejtések helyett inkább a receptet szeretnétek olvasni, tessék parancsolni, semmi bonyolult:

Kell hozzá:

  • 75 dkg liszt
  • 4 dl langyos víz
  • 3 dkg friss élesztő
  • 2 tk. só
Ezt víz, só, liszt, élesztő sorrendben betettem a kenyérsütő üstjébe, Tészta programra. Kidagasztotta, megkelesztette.
Nagyon forró olajban kell sütni. Nem nyújtottam, hanem csak kis gombócot téptem a tésztából, és a kezemmel húztam szét minél vékonyabbra. De aki precíz, vékonyra ki is sodorhatja. Meglepetés! én nem vagyok precíz.

A feltét hagyományosan szétnyomott fokhagyma olajban, rá tejföl. De a sajttól kezdve a nutelláig bármit rápakolhatunk (mondjuk a mogyorókrémet ne a fokhagymára közvetlenül... bár ki tudja).

2017. január 7., szombat

Esz az irigység

Komolyan mondom, én annyira tudom irigyelni a pedáns, rendszerező és rendszerető embereket. Akik hatékonyak időgazdálkodásban, tervezésben. És például van energiájuk rendszerezni a blogjukban taláható (nem kevés) receptet:

http://konyhaninnenkertentul.blogspot.hu/2013/02/receptek.html
Gyönyörködjetek velem :)

Majd egyszer, ha megnövök, én is nekilátok... 

Miért főzzünk?

Ha már azt úgy egy fél évezreddel ezelőtt megbeszéltük, hogy minek is blogolunk , akkor tegyük fel a gasztroblogon evidens másik kérdést is...