Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2016

Túrós püspökkenyér

Karácsonyi ráhangolódás 1.0

Nem annyira szeretem én a püspökkenyeret, fojtósnak érzem a száraz tömörségével. Ezért kellett nekem egy olyan recept, aminek a tésztája laza, kellemes állagú, mégis elbír jóóó sok aszalványt. Ezért döntöttem egy túrós változat mellett.

Nem paleós
Most itt az következne, hogy megjelölöm a forrást és bemásolom a receptet, de annyira megváltoztattam az eredetit, hogy ez már egy teljesen új süti. Vagyis szerintem kell hozzá: 25 dkg túró2 tojás10 dkg cukor10 dkg olvasztott vajkb. 30 dkg liszt (az eredetiben ugyanennyi túróhoz 50 dkg-t írt, na szerintem abból lesz a fojtós végeredmény!)kb. 3/4 csomag sütőpor (az egész csomag ellen berzenkedett a lelkem, 30 dkg liszthez meg pláne, de pont elég is)egy evőkanál rum (ne aromázzunk, ha kérhetem)aszalványok: áfonya, citronát, gyömbér (mennyiségre kevés lett, jóval többet elbír a tészta, de ez ugye csak a tesztpéldány még)mézeskalács fűszerkeverék A túrót a tojással, cukorral és a rummal összedolgozzuk. A nem forró olvas…

Funky saláta

Ahogy meséltem, a vajba fullasztott csirkéből maradt egy fél mell. Legszívesebben odaadtam volna a macskáknak, na de a fél fogukra sem lett volna elég, ezért inkább mást gondoltam.
Felkockáztam a húst, és megfuttattam zsíron némi fokhagyma és magkeverék társaságában.

Tessék vigyázni, pattog-serceg
Miután megpirult, szétnéztem, mi a helyzet a hűtőben. Találtam brie-t, bébispenótot, koktélparadicsomot, innen meg már csak egy lépés volt összedobni. Némi aszalt áfonya és egy gondolatnyi balzsamecet tette tökéletes reggelivé.

Miközben összedobtam, ez a dal járt a fejemben, innen kapta a nevét is.

Szerintem a legtöbb szakácskönyv méltatlanul elhanyagolja a maradékok felhasználásának módozatait. Ami azt illeti, a nem unalmas reggeli/vacsora is ritkán szerepel a receptes könyvekben, pedig gondolom, lenne rá igény. Na majd egyszer, ha nagyon ráérek, megírom én.

Sült csirke vajba fullasztva

A csirke íze szerintem baromira jellegtelen. Valami nagyon intenzívnek kell vele történnie, hogy se száraz, se unalmas ne legyen.
Nem volt ez mindig így, gyerekkoromban legalábbis még ízlett a baromfi. Talán mert azok szabadon kapirgálhattak, összeszedtek csigát, gilisztát, nem 5 perc alatt kellett tojásból konyhakészre nőniük - és még a levágásuk is esemény volt (általában én fogtam ilyenkor a szárnyát).
No de térjünk vissza a jelenbe.

Adott 2 db, egyenként másfél kilós csirke. Az világos, hogy egészben fognak megsülni, de mégis, mi legyen a csavar benne?
Nemrég mesélte valaki a családjuk kedvenc sültcsirke-receptjét, kb. az alapján készítettem el a vajba fullasztott sült csirkét.

Meztelen igazság
Hozzávalók: 2 db másfél kilós csirke konyhakészen25 dkg vaj1 fej vöröshagyma1 citrom1 fej fokhagymasó, bors A vajat időben kiveszem a hűtőből, hogy puha legyen. (Egy leheletnyi mikrózással rá lehet segíteni.). Tekerek bele frissen tarkaborsot, úgy jó sokat, és teszek hozzá sót, kb. másfél-2 te…

Karácsonyi klasszikus: mézeskalács

No, ha már túrom a fríblog tárolt változatát, akkor hadd másoljam be az örök karácsonyi klasszikust, amit mindig, minden évben megsütünk (jellemzően többször is):

Míra-féle mézeskalács

 75 dkg liszt  35 dkg porcukor  5 dkg vaj/margarin  4 tojás  4 evőkanál méz  4 teáskanál szódabikarbóna  2 kávéskanál őrölt fahéj  1 kk őrölt szegfűszeg  csipet só 
Minden hozzávalót összegyúrni. (Nem érzékeny, ha nincs időd, elvan a hűtőben sokáig. Nagyon sok lesz belőle.)

180 fokon süss egy pár próba darabot kb. 5-10 percig. (enyém sütőben ez hat perc közepes fokozaton). Majd látni fogod, hogy mennyire barnul. Világosra kell sütni, mert a méztől hamar megbarnul, és meg is keseredik.

Amikor kiveszed, várj vele egy kicsit, mert lehet, hogy nagyon puhának találod és nem tudod leszedni a tepsiről. Ahogy hűl, keményedik, jobban lejön. Aztán majd újra megpuhul. Törd ketté és látod a közepén, hogy megsült-e.

Ha száraz, süsd kevesebb ideig, ha nyersnek gondolod, vagy süsd tovább vagy süsd magasabb hőfokon. (ez csak az első…

Mi változott?

Nem lehet elmenni mellette, hogy mennyire elhanyagolt is lett ez a blog. Nem magyarázom, miért, mert nem történt semmi különös, sok-sok régi gasztrobloggal történt hasonló: a kezdeti igen nagy lelkesedés után a blog egyre kevesebb törődést kap, míg végül elhal.
Amikor régi gasztroblogokról beszélek, azon valóban régieket értek. Az enyém pl. már több, mint 11 éves, direkt megnéztem a fríblogos előzményemet: Ősrégi
Szóval hogy mi változott: nem vagyok full time háziasszony. Ritkán főzök örömből, leginkább csak étkeztetési célból. De azért még szeretem csinálni, amikor van időm és nem kényszer.
Hogy gyakrabban fogok-e majd blogolni? Nem hiszem ígérem. De törekszem rá. Mert ami ennyire régi, megérdemli a gondoskodást, nem igaz?
Tisztában vagyok azzal is, hogy az olvasótáborom a fénykor-béli száznál is több követőmmel nem fog velem tartani. Tulajdonképp nekem a blogolás magányos műfaj, ha valaki mégis idepillant, annak nagyon örülök, de nem reklámozom semmilyen körben.

Szeretem a sütőmet

Mindmáig itt a blogon a legnépszerűbb bejegyzés arról szól, hogy utálom a sütőmet. Rég volt, azóta már lecseréltem, és a mostani sütőt szeretem, mert mindent tud, amit csak elvárok tőle. Talán a mérete lehetne nagyobb, de ne legyünk telhetetlenek.
Szóval sokszor csak térdelek ülök a sütő előtt és figyelem, mi történik odabenn.