Túrós püspökkenyér

Karácsonyi ráhangolódás 1.0

Nem annyira szeretem én a püspökkenyeret, fojtósnak érzem a száraz tömörségével. Ezért kellett nekem egy olyan recept, aminek a tésztája laza, kellemes állagú, mégis elbír jóóó sok aszalványt. Ezért döntöttem egy túrós változat mellett.

Nem paleós

Most itt az következne, hogy megjelölöm a forrást és bemásolom a receptet, de annyira megváltoztattam az eredetit, hogy ez már egy teljesen új süti. Vagyis szerintem kell hozzá:

• 25 dkg túró
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 10 dkg olvasztott vaj
• kb. 30 dkg liszt (az eredetiben ugyanennyi túróhoz 50 dkg-t írt, na szerintem abból lesz a fojtós végeredmény!)
• kb. 3/4 csomag sütőpor (az egész csomag ellen berzenkedett a lelkem, 30 dkg liszthez meg pláne, de pont elég is)
• egy evőkanál rum (ne aromázzunk, ha kérhetem)
• aszalványok: áfonya, citronát, gyömbér (mennyiségre kevés lett, jóval többet elbír a tészta, de ez ugye csak a tesztpéldány még)
• mézeskalács fűszerkeverék

A túrót a tojással, cukorral és a rummal összedolgozzuk. A nem forró olvasztott vajat is belekeverjük, meg a mézeskalács fűszerkeveréket is. Beleszitáljuk a lisztet és a sütőport (igen, a sütőport is, volt néhány szörnyű élményem keserű sütőporos csomóra harapván, azóta ezt a lépést nem hagyom ki!), innen már kézzel dolgozunk tovább, mert a tésztának formázhatónak kell lennie.

Olyan alakúra dögönyözzük, amilyen sütőformát előkészítettünk -klasszikusan a püspökkenyér őzgerinc formában sül, vagyis hosszúkás. Alufóliával kibéleltem, ne csináljunk magunknak plusz munkát se a kenegetéssel, se a súrolással.

Előmelegített sütőben légkeverésen 175 fokon 1 órát sült. A végén átkentem olvasztott vajjal.

Forrón vágtam fel, a kép csalóka, a tészta teljesen rendben van