Ha már azt úgy egy fél évezreddel ezelőtt megbeszéltük, hogy minek is blogolunk, akkor tegyük fel a gasztroblogon evidens másik kérdést is: minek is főzünk?
Hát mer' enni kell! -jöhetne zsigerből a válasz, de ne marháskodjuk el. Nem (csak) ezért főzünk, legalábbis így blogszférailag.
Elmesélem, én miért.
Legfőképpen azért, mert amikor nem teszem, akkor hiányérzetem van. Amikor őrült, sűrű napokat élünk (egyre inkább ezek vannak túlsúlyban), akkor sokkal egyszerűbb beugrani egy kifőzdébe, vagy felemelni a telefont, majd jóbarátként üdvözölni a pizzafutárt. De ez így nem jó. Rosszul érzem magam tőle, kevéssé kompetens anyának és háziasszonynak. Nem akarom, hogy a dolgozó, vállalkozó nő elnyomja ezeket a szerepeket. (Sajnos super woman nem vagyok, mert akkor nem lenne gond mindezt egyszerre lezongorázni).
Anyagilag is kész ráfizetés. És még egészségileg is kifogásolható.
Akkor hát bűntudatból főzök?
Természetesen nem. Annak nem lenne jó íze. Viszont ha főzök, kellemes hozományként múlik a bűntudat is. De egyébként meg élvezem, szeretem, amikor nem kényszer. Olyankor flow, kikapcsolódás, önkifejezés.
Élvezetes reggeli falatkák, még főzni se kell
De ott van az, amikor muszáj gyorsan lezavarni. Az csak szalagmunka. Olyankor sajnos az evés is csak automatizmus.
Gyorsan valami finomat ehetőt
Ideális esetben lenne rá időm, hogy megtervezzem, beszerezzem, elkészítsem, feltálaljam. Ó, bárcsak mindig...
Flow főzés sütés: DNK bagett