2017. január 14., szombat

Mi a bánatnak írunk gasztroblogot?


Talán mindenkinek megvan az a kép, amin a feleség épp egy sült csirkét fényképez a facebookra, a férjnek meg odalök egy konzervet vacsora gyanánt. Azt hiszem, az a kép (amit persze most hiába keresek, nem lelek) remekül kifricskázza a gasztroblogokat is.

Szóval a nagy kérdés: miért gondoljuk, hogy nekünk gasztroblogot kell írnunk? Minek belőle ennyi? 

Azt hiszem, az egész a háziasszonyi lét unalmából eredhet. Főzöl, mert muszáj. Visszajelzés alig-alig, akkor is legfeljebb annyi, hogy sós/sótlan. Egyszer csak berágsz: basszus, szívem-lelkem beleteszem (túlzol, persze), és nem vagytok képesek értékelni? És akkor keresel egy platformot, ahol majd megmutathatod. Ahová szépen megszerkesztgeted a képeket, olyan környezetben fotózod az ételt, ahová normális körülmények között nem tennéd (pl. a szúette asztalra, amit már a fészerben tartasz, de a képeken olyan rusztikusan mutat), mert te trendli vagy. Írsz hozzá receptet, amit amúgy a netről szedtél le, csak épp annyit változtatsz rajta, hogy ne lehessen lopással vádolni, aztán kiküldöd az egészet a nagyvilágba.
Ha nagyon vágysz a visszajelzésre, megosztod a fb-on, akár külön oldalt is létrehozol ott a blogodnak. Csatlakozol csoportokhoz, ahol már összegyűltek a gasztrobloggerek (már te is így tekintesz magadra!), de nem azért, mert a többiek érdekelnek, hanem hogy a sajátodat reklámozhasd. 
Részt veszel néhány blogos játékon, hiszen te is ehhez a Nagy Családhoz tartozol. Kommentelsz másoknál, hogy megismerjék a nevedet, linkelgeted a sajátodat. Már minden reggelit, ebédet és vacsorát lefotózol, rohansz feltenni a netre, mielőtt belekóstolnál.
De aztán kifogysz az ötletekből, nincs már lelkesedésed, szép lassan hagyod az egészet hamvába halni, soha többet feléje se nézel a gasztroblogdnak. Hisz új hobbid van: mostantól kreatív blogot fogsz írni!

Csúnyán általánosítok, persze. Mert ezek a blogok valójában nem gasztroblogok, csak blogok. Nem mondhatom még énblognak sem, hiszen az írójáról nem tudunk meg semmi fontosat azon kívül, hogy szereti a hagyományos konyhát. Nagyon sok ilyen van. Nem ad semmi pluszt, nincs történet, nincs egyéniség, nincs humor. Megmutatni-akarás van. Elismerés iránti vágy van. 

Azért akármit ne nevezzünk gasztroblognak

Ennek ellenére azt mondom, virágozzék minden virág, ha valaki írni akar, írjon. Az is lehet, hogy előbb-utóbb ráérez az ízére, és tényleg élvezhetővé válik mások számára is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mit főztél ki?

Kenyér és kenyérfűszer

Kenyér. Mutatok ömlesztve egy párat, ami az idén készült és nyilván nem fotózom az összeset, de azért van néhány kép. Mondtam már, hogy nagy...