Étteremteszt: Végre Eger!

 Macok Bisztró

1552

Keseregtem nektek egyszer, mert Egerben nem, de Eger mellett...! (jó, nem beszélek eszperente nyelven :P ), szóval írtam már róla 2 éve, hogy nem volt érkezésünk Egerben étkezni. Nemrég bepótoltuk. Jelzem, hétköznap mentünk, de előre foglaltunk, amit jól is tettünk.

A Várban az 1552 nagyon király hely (ha már egyszer a Várban van, no milyen is legyen).* Szép a berendezés, egyszerre nagystílű és otthonos -ezt nem könnyű elérni!

Tudd, hol vagy!

Vendégre várva

Fiatal, de udvarias, eléggé profi pincérek, jó kezdet. Aztán olyan finom, ízletes, illatos, színes főételek, ahogy az meg van írva.

Mostanában kezdem a kacsát megszeretni, itt rögtön combot és mellét is adtak, hozzá lilakáposzta velouté -most gyorsan keresd meg a guglival, mit is jelent, de amúgy nagyon finom így a káposzta.

A nudlit megkóstoltam ugyan, de meg nem ettem, mert egyrészt most ilyet nem (paleo, fogyókúra, és egyéb hülyeségek miatt), de annyi kritikával hadd illessem, hogy én bizony zsíron átpirítottam volna ropogósra-rózsásra. Így valahogy nem annyira illett a tányérra nekem.

A csülköt a férjem ette, nem volt rá panasza.

Kacsaduó -a szemnek is élmény

Konfitált sertéscsülök

Ez ,,csak" egy somlói

Ajánlom-e? Igen, nagyon. Nem degusztációs menü, bőven laktat. Hangulata van, gondolom, turistaszezonban még inkább.

*ha nem akartok Várat nézni, akkor a pénztárnál mondani kell, hogy nem akartok belépőt venni, mert csak az étterembe mentek, akkor adnak egy flepnit, azt kell leadni a pincérnek.

És akkor a Macok. Ahová akkora elvárásokkal érkeztünk... és az ételre semmi panaszunk nem is volt, ellenben sok minden másra igen.

Zsályás- narancsos sütőtökkrémleves kacsamájjal

Elég kicsi a beltér, az asztalok egymást érik, így kissé intim közelségben van a szomszéd. Na mit hoz a véletlen, egy falunkbeli ismerős pár ült épp ott, tehát annyira nem vált így zavaróvá, de lehetett volna. A pincérek nem túl kedvesek, már-már unottak, másfél órán át a rendelés felvétele után nem történt semmi. Nagy nehezen megkaptuk a levest, megettük és ültünk. Újabb lyukas idő, mire jön a pincér és közli, hogy elkeverték a rendelésünket, de már készül. Hát, nekünk van időnk, gondoltuk, kivárjuk.

Nem mindenki volt ennyi türelemmel, láttunk embereket fogyasztás nélkül távozni. 

A leves egyébként a legjobb dolog, amit sütőtökkel művelni lehetett. Nem édes (itt rontják el legtöbb helyen, hogy csak a cukrosságát érezni), a narancs íze finoman áttetszik, és a kacsamájdarabok benne... mindegyik egy jutalomfalat.

Főfogásként nyulat választottam, mert azt ritkán eszek, pedig szerintem méltánytalanul alulbecsült hús. Sajnos nem ízlett annyira, mint vártam, a leves után nem volt kirobbanó ízbomba, leginkább csak korrekt fogás. A maga műfajában jó, de nem remekmű. A szósz és a hab alatta és mellette viszont mentette a helyzetet. A burgonyafánkot a férjem elé toltam, mielőtt valaki aggódna.

Pirított nyúlpecsenye májropogóssal, vadaskrémmártással, burgonyafánkkal

A férjem fogásával gondolom, nem volt gond, mivel nem illette kritikával. 

Bikavéres marhapofa, füstölt zellerpüré, padron paprika, vargányagomba

Sajnos hiába a szépen komponált, tényleg jól átgondolt és megtervezett menü, ha az első szó, ami a Macokról eszembe jut, az a futószalag. Emberáradat be-ki, hogy közte hogy érzi magát, szinte mindegy is.

Ajánlanám-e? Hát, csak ha végtelen türelemmel vagy a kiszolgálás idejét és módját illetően. Mert persze van ennél sokkal rosszabb is, ha mondjuk egyáltalán be sem jutsz és nem tudod egyszer az életben megkóstolni. Lehet, hogy mi másodjára már nem próbálkoznánk ezzel a hellyel. Nagyon nagy kár érte. De nekem az odafigyelés van olyan fontos, hogy emiatt kihúzzam a ,,Kedvenc helyeim" listámról.

Étteremteszt: Egerben nem, de Eger mellett...!

Magtár, Noszvaj

Rozmaring, Noszvaj

Az a helyzet, hogy legutóbbi gyors hétvégi kikapcsolódásunkkor Egerben járva nem tudtunk hol enni! Ahány helyet felhívtunk, vagy meglátogattunk, mindenhol várni kellett volna órákat. Egynapos kiránduláskor azért ez fáj.

Ha kicsit odébb megyünk, Noszvajon viszont tobzódhatunk a jobbnál jobb helyekben. A falu nagyban ráállt a turizmusra, rengeteg a vendégház, hotel, egyéb szálláshely, akár még glampingezhetünk is. A falu híres a szilvalekvárjáról, azt is érdemes megkósolni, aztán feltankolni belőle.

Szóval ha Egerben nem sikerült enni, hát nem sikerült. Visszamentünk inkább Noszvajra, ahol a szállásunk volt, de előtte még óvatosan felhívtuk a Rozmaringot, van-e 2 személy részére hely. Ott azt az optimistán és vendégbarátin csengő választ kaptuk, hogy 2 fő részére mindig van hely :D És tényleg volt is! Ez a hely nekünk már ismerős volt régebbről, már akkor is szerettük az ételüket (a személyzetet nem annyira), de így évek múltával az ételek még jobbak, a hely nagyobb, a személyzet pedig sokkal jobb fej lett.

Életem legjobb sütőtökkrémlevese, olajos, gazdag, kicsit füstös, nem tolakodóan édes

A szűzhöz jól illik az édesburgonya

Vaslábasban sült marha, minden ízében egyben van

És hát a másik gasztronómiai csúcsélmény, az egy borvacsora volt Thummereréknél. Ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálnia. A háziasszony, Éva, mintha régi jó ismerősünk lenne, holott most találkoztunk először. Mesél a pincészetükről, a boraikról úgy, ahogy csak a jó gazda képes rá, közben pedig olyan ételeket tálal elénk, ami... hát vagy 20 Michelin-csillagot nyomnék a kezükbe rögtön!

Abban a ritka szerencsés helyzetben volt részünk, hogy nem csak azt kaptuk, ami az étlapon szerepelt, hanem 2 extra fogást is, ami szerintem nem túl gyakori a hazai vendéglátós szférában.

Nézzétek a képeket, a szemnek is gyönyörűség.

Brokkolihab, habszifonból, isteni!

Dupla desszertet kaptunk, meglepetés a szájpadlásnak egy kis robbanócukorka a csokiban

Eger kornyékén ráadásul az én boraim vannak, fehér szárazak, vagy édesek ugyan, de naturális módon. Hoztunk is haza egy keveset :)

Értékelés: Mindkét hely az igen, nagyon ajánlom, mi is megyünk még kategóriába tartozik.

Étteremteszt: Gere Tamás és Zsolt, Villány

Villány egy olyan hely, ahová szinte hazajárunk. Nem állandó időszakban, nem állandó társasággal és nem állandó időtartamra, vagyis bármikor és bárkivel megjelenhetünk valamelyik pincészetben. Lassan még én, aki híresen rosszul tájékozódom is kiismerem magam az utcácskákon :) Tudom, merre induljak a Maulhoz vagy a Bockhoz, milyen cipőt húzzak, ha valaki kitalálja, hogy menjünk ki Sauskához  és azt is, hogy a Vylyant nem vállalom be gyalog semmi pénzért.

A pincészetek nagy részében enni is lehet, szerencsére már nem a zsíros kenyér hagymával, pirospaprikával a fő irányvonal, mindenhol vannak házi sajt- és hentesáru-válogatások, valamint sok helyen főznek is. Ezért aztán aki Villányba utazik, nem csak hogy nem szomjazik, de nem is éhezik.

Kivéve, ha rossz szájízzel távozik, mint én legutóbb Gerééktől.

Nagy társasággal voltunk, szám szerint tizennyolcan. Az ételsort már egy héttel korábban kérték leadni, pont ezért, mert ilyen sokan mentünk.
Az első rossz pontot akkor kapta a hely, amikor csak 16 főre volt megterítve. Mire is a pincérkisasszony hosszas lamentálásba kezdett, hogy de neki ennyi volt felírva, de aztán mégis azt mondta, hogy 18 főre számítottak, majd még hangosan gondolkodott egy sort, hogy ki lehet a hibás.
Holott a helyes eljárás mindössze ennyi lett volna, időt és energiát megspórolva mindannyiunknak:
- Elnézést kérek, máris hozok még 2 terítéket.

A napi ajánlat egy táblára volt krétával felírva, sajnálom, hogy nem fotóztam le, mindig elszabadul belőlem a nyelvtan-náci, ha egy étlapon vagy menüsoron olyan hibákat látok, mint itt is: libaragú, meggyragú. Szívem szerint letöröltem volna a felesleges ékezeteket, de az asztaltársaim visszatartottak, mondván, legalább várjam meg, amíg minden ételt kitálalnak :)

Van az a nem túl szimpatikus háziasszonyi gyakorlat, hogy ha fogytán a nagy fazék húslevesről a lé, de a sűrűje még ott tömörül az alján, akkor öntsük fel vízzel, forraljunk rajta egyet és reménykedjünk, hogy átveszi az ízeket a forralt víz. Ez általában nem szokott sikert aratni, de amíg Erzsi néninek elnézzük a próbálkozást, egy étteremnek semmiképp.

A levesemnek íze ugyan nem volt, de alaposan megmerték a sűrűjét. Az nem is lett volna baj, ha húsból van, de ez már jóformán csak a csontdarabok temetője volt.

Sajnos én libaragÚ levest kértem

Főfogásként egy előételt gondoltam magamnak, kacsamáj rilette-et hagymalekvárral, pirítóssal. Ezzel nem voltam egyedül, még hárman gondolták így rajtam kívül, hát kaptunk is közösen egy kosárkát, benne 4-5 szelet icike-picike, gyatrán szeletelt és csúnyán megpirított fehérkenyeret. Egy szem kovászolt(nak tűnő) volt, ami meg nem volt ugyan pirítva, de azért gyorsan magamévá tettem.

 Ha nem látjátok a hagymalekvárt, azt kell mondjam, a hiba nem a ti készüléketekben van: nem adtak mellé. Jó lesz helyette a nyers lilahagyma is -gondolhatta magában a nem túl igényes szakács.
Nem tudom, hogy valóban nevezhető volt-e rilette-nek a túlzsíros, ámde nem ízletes húskészítmény, mindenesetre én nem tudtam megenni.

Kacsamáj rilette(?), hagymalekvár (???), pirítós(???)

Amikor egy héttel korábban el kellett dönteni, hogy az egész napos borkóstoló után majd mit akarunk enni, úgy gondoltam, hogy nem nagyon leszek majd éhes, nem rendeltem hát sok mindent. És valóban nem lett volna semmi gond, ha a két étel, amit megkívántam, jóízű és étvágygerjesztő lett volna. Nem jött össze.

Nem beszéltem még a felszolgáló kislány alkalmatlanságának egyéb jeleiről, miszerint a többi pirítóst azóta is várjuk, miképp az erős paprikát is, egyiket sem sikerült kihoznia többszöri kérésünk ellenére sem. Na meg arról aztán végképp szó se essen, hogy midőn a leveseket kihozta az asztalunkhoz, a tányért olyannyira megbillentette, hogy a leves bizony kilépve medréből vészesen igyekezett az asztalszomszédom fejére folyni -és mikor erre figyelmeztettem a leányzót, a válasza ennyi volt: -Mi?

Értékelés: itt többet nem eszünk. Maximum csak iszunk.

Étteremteszt: tényleg olyan jó az Anyukám mondta?

Anyukám mondta, Encs

Ha az ember egy felkapott, neves helyre tér be, mindig nagyok az elvárásai. Eleve nem onnan indul a mérce, ahonnan a sarki kockás abroszos helyé, de ebben benne rejlik a kockázat, hogy ami a sarki abroszosban elmegy, az a felkapottban csak hm-hm. (Pár éve betértünk a Kistücsökbe, az nagyon is a hm-hm kategória volt.)

Na ezzel a hendikeppel kellett megküzdenie az encsi Anyukám mondta étteremnek.

Belépve már láttuk: ez jó lesz. Nagy és fényes a tér, egy kicsit indusztriális, egy kicsit vintage, kellemes légkörrel, szimpatikus pincérekkel.

A napi ajánlat -az étlapon is hasonló tematikájú ételekkel:

Amiket én ettem:

Kovászos kenyér vajjal

Nem nagyon van mit mondani róla mást, mint hogy igazi kenyér és igazi vaj. Bár ilyen lehetne a mindennapi kenyerünk! (ilyen lesz, ha egyszer elkezdem nevelni a saját kovászomat)

Nézd ezt a bélzetet!

A főételem egy tészta volt, most nem vágytam húsra. Ez egy borzasztóan egyszerű étel, hiszen csak tészta, egy kis parmezános szórással és némi sajtos szósszal, de az íze mennyei volt. Nagy bánatomra azonban a lézerrel mikron-vékonyságúra vágott szarvasgomba íze nem érződött ki, pedig azt nagyon kedvelem. Ez az egy rosszpont íródott be a részemről.

Házi tészta parmezánnal és szarvasgombával (napi ajánlat) 

 A desszert egy ilyen helyen nem hagyható ki. A képre nézve rögtön a szánkban érezhetjük a krémes fagyi állagát és a gyümölcs savasságát, a morzsa roppanósságát. Jól összerakott társítás.

Tonkababos fagyi gyümölcsvelővel (napi ajánlat)

Amit még a többiek ettek, képekben:

Néhány kép készült a hely hangulatáról is

Nézni is gyönyörűség

Mindenkinek ízlett, amit rendelt, még a gyerekek is megettek mindent az utolsó falatig. Az adagok természetesen nem nagyok, ha három fogást végigeszünk, akkor egy kellemes ,,jót ettem" állapotba kerülünk az elnehezülés érzete nélkül, de mivel mi előtte végigettünk és -ittunk 4 napot, ez pont így volt jó.

Értékelés: bármikor megismételném!

Étteremteszt: Spejz, Esztergom

Spejz, Esztergom

Meleg van, kutyameleg. Nincs kedvünk főzni, enni is alig-alig. Kéne egy hely, ahol jár a levegő, jó a kaja, és az sem baj, ha nem foglaltunk előre. Tehát irány a Spejz!

A Nagy Duna sétányon, a kemping területén található a nevezett intézmény. Leginkább kiülős evésekhez passzol, kisgyerekeseknek kifejezetten idilli a mini játszótérrel. De valahogy nem zavaró gyerektelenül sem, olyan jól elvannak itt a kicsik. Ritka szerencse, hogy még a pincérek is kedvesek. Nem olyan gyakori ez manapság, függetlenül a hely nívójától.

Amit ettünk, az egy Újházi tyúkhúsleves és egy Hideg eperkrémleves, mandulás mini túrógombóccal és tejszínhabbal .

Mosolygós leves az izgalmas tányéron

Talán kicsit elcsépelt tálalás, nem is annyira kényelmes így enni

A gyümölcslevesről tudok személyes tapasztalatok alapján nyilatkozni: hideg, habos, krémes, nem túl édes (tejszínhab nélkül kértem), pont olyan, amilyennek szeretem. Desszertnek is kitűnő lehet.

Utána egy kétszemélyes tálon osztoztunk, nevezetesen: 2 személyes Spejz tál, ropi csirkemell, rántott gomba, mandulás camembert, souvidált sertés szűzérme, ropogós kacsamell, párolt rizs, fűszeres steak burgonya, házi csalamádé, ami annyira bőséges, hogy a végét már kénytelenek voltunk becsomagoltatni.

Minden (is) van rajta

A kacsahús akár egy steak, én amúgy nem vagyok oda ezért a szárnyasért, de ezt meg tudnám szokni. A sajt nem csak egy darabka műanyag, hanem rendes camembert. A ropi csirkemell cornflakes bundát jelent, egy kis édes áthúzással, ami kár, hogy hozzáér a gombához, mert így az is édes lesz, az meg úgy nem az igazi. A köretet hasábra cseréltettük, igazán az i-re az tenné fel a pontot, ha a sült krumpli végre nem mirelitből készülne. Úgy drukkolok mindannyiszor, hogy kapjunk végre valahol rendes sült krumplit, de sose jön össze sehol :(

Az italok (sör, ásványvíz, limonádé) sajnos nem elég hidegek, pár jégkocka sokat segített volna. Ezt sajnálom. Mint ahogy azt is, hogy a limonádé édesítőszeres szirupból készül.

Vége a vacsorának

A helyet megilleti a Határozottan ajánlom, máskor is visszamegyünk címke.