Étteremteszt: Végre Eger!

 Macok Bisztró

1552

Keseregtem nektek egyszer, mert Egerben nem, de Eger mellett...! (jó, nem beszélek eszperente nyelven :P ), szóval írtam már róla 2 éve, hogy nem volt érkezésünk Egerben étkezni. Nemrég bepótoltuk. Jelzem, hétköznap mentünk, de előre foglaltunk, amit jól is tettünk.

A Várban az 1552 nagyon király hely (ha már egyszer a Várban van, no milyen is legyen).* Szép a berendezés, egyszerre nagystílű és otthonos -ezt nem könnyű elérni!

Tudd, hol vagy!

Vendégre várva

Fiatal, de udvarias, eléggé profi pincérek, jó kezdet. Aztán olyan finom, ízletes, illatos, színes főételek, ahogy az meg van írva.

Mostanában kezdem a kacsát megszeretni, itt rögtön combot és mellét is adtak, hozzá lilakáposzta velouté -most gyorsan keresd meg a guglival, mit is jelent, de amúgy nagyon finom így a káposzta.

A nudlit megkóstoltam ugyan, de meg nem ettem, mert egyrészt most ilyet nem (paleo, fogyókúra, és egyéb hülyeségek miatt), de annyi kritikával hadd illessem, hogy én bizony zsíron átpirítottam volna ropogósra-rózsásra. Így valahogy nem annyira illett a tányérra nekem.

A csülköt a férjem ette, nem volt rá panasza.

Kacsaduó -a szemnek is élmény

Konfitált sertéscsülök

Ez ,,csak" egy somlói

Ajánlom-e? Igen, nagyon. Nem degusztációs menü, bőven laktat. Hangulata van, gondolom, turistaszezonban még inkább.

*ha nem akartok Várat nézni, akkor a pénztárnál mondani kell, hogy nem akartok belépőt venni, mert csak az étterembe mentek, akkor adnak egy flepnit, azt kell leadni a pincérnek.

És akkor a Macok. Ahová akkora elvárásokkal érkeztünk... és az ételre semmi panaszunk nem is volt, ellenben sok minden másra igen.

Zsályás- narancsos sütőtökkrémleves kacsamájjal

Elég kicsi a beltér, az asztalok egymást érik, így kissé intim közelségben van a szomszéd. Na mit hoz a véletlen, egy falunkbeli ismerős pár ült épp ott, tehát annyira nem vált így zavaróvá, de lehetett volna. A pincérek nem túl kedvesek, már-már unottak, másfél órán át a rendelés felvétele után nem történt semmi. Nagy nehezen megkaptuk a levest, megettük és ültünk. Újabb lyukas idő, mire jön a pincér és közli, hogy elkeverték a rendelésünket, de már készül. Hát, nekünk van időnk, gondoltuk, kivárjuk.

Nem mindenki volt ennyi türelemmel, láttunk embereket fogyasztás nélkül távozni. 

A leves egyébként a legjobb dolog, amit sütőtökkel művelni lehetett. Nem édes (itt rontják el legtöbb helyen, hogy csak a cukrosságát érezni), a narancs íze finoman áttetszik, és a kacsamájdarabok benne... mindegyik egy jutalomfalat.

Főfogásként nyulat választottam, mert azt ritkán eszek, pedig szerintem méltánytalanul alulbecsült hús. Sajnos nem ízlett annyira, mint vártam, a leves után nem volt kirobbanó ízbomba, leginkább csak korrekt fogás. A maga műfajában jó, de nem remekmű. A szósz és a hab alatta és mellette viszont mentette a helyzetet. A burgonyafánkot a férjem elé toltam, mielőtt valaki aggódna.

Pirított nyúlpecsenye májropogóssal, vadaskrémmártással, burgonyafánkkal

A férjem fogásával gondolom, nem volt gond, mivel nem illette kritikával. 

Bikavéres marhapofa, füstölt zellerpüré, padron paprika, vargányagomba

Sajnos hiába a szépen komponált, tényleg jól átgondolt és megtervezett menü, ha az első szó, ami a Macokról eszembe jut, az a futószalag. Emberáradat be-ki, hogy közte hogy érzi magát, szinte mindegy is.

Ajánlanám-e? Hát, csak ha végtelen türelemmel vagy a kiszolgálás idejét és módját illetően. Mert persze van ennél sokkal rosszabb is, ha mondjuk egyáltalán be sem jutsz és nem tudod egyszer az életben megkóstolni. Lehet, hogy mi másodjára már nem próbálkoznánk ezzel a hellyel. Nagyon nagy kár érte. De nekem az odafigyelés van olyan fontos, hogy emiatt kihúzzam a ,,Kedvenc helyeim" listámról.