Rakott kel

A minap vásároltam volt egy fej kelkáposztát, józan életű olvasók emlékezhetnek rá, frankfurti leves alapanyagául szolgált egy darabkája.

Mondom az uramnak: Tibi! a többi részéből rakott kelt fogok. Igaz, hogy még sose, mert anyós gyakran, és azzal versenyre kelni felesleges erőfitogtatás lenne; de ha már itt van ez a szép jószág, ne hagyjuk megrohadni, ugyi.

Mire az én uram: de hát az bonyolult, meg sokáig tart, ne tedd. Hej, azanyád... ilyet mondani nekem!

Szóval fogtam a kelt, leveleire szedtem, azokat sós vízben megfőztem.

Közben fél kiló darált húst* dinszelt hagymán megfehírítettem, és jól adtam hozzá durvára vágott fokhagymagerezdet, sót, tarkaborsot, köményt, majorannát. Ezt így együtt rendesen megfőztem.

2 tojást belekevertem egy pohár tejfölbe, megsóztam.

Tepsi elő: alulra vékony olajréteg, hogy ne ragadjon. Rá egy réteg kellevél, rá a hús, ezt a tejfölös keverékkel meglocsoltam. Rá megint egy réteg kel, tetejére a maradék tejfölt.

Sütő, 180 fok, addig sütni, míg barnulni kezd a tejföl.

Fiom lett, én, a béna, lassú  szakácsnő is meg tudtam főzni.

*kevés amúgy a fél kiló hús, így csak egy lapos réteg hús lesz; legalább a duplája kéne. Van, aki rizst is tesz bele, gusztus dolga.