Ugyanaz a recept, eljárás, liszt. És mégis, már amikor összegyúrom, hajtogatom, érzem a kezem alatt, hogy ez nagyon jó lesz. Könnyű, rugalmas, levegős a tészta, már-már mint egy piskóta, olyan puha, minden ízében egy jó kenyeret ígér:
Aztán amikor megkel, majd formázás után megvágom, már tudom, hogy nem tévedtem:
A sütés után győzze az ember kivárni, míg langyosra hűl... de megéri. Azt hiszem, ez az eddigi legjobb kenyerem a maga nemében.
Tökéletes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit főztél ki?