Csigatészta

 35 év. Nagyjából ennyi telt el azóta, hogy utoljára csigatésztát csináltam még kislányként, a nagymamámmal. Abban az időben még a józan ész uralkodott a világban, ősszel és télen tartósítottunk, szárítottunk, tettük, amit az időjárás és az évszak diktált. Például csigatésztát sodortunk tonnaszám.

És itt vagyunk most egy emberöltőnyivel később, nekem pedig egyszerűen muszáj visszatérnem abba a korszakba, amikor még a józan ész uralkodott a világban.

Vettem egy kézműves csigacsinálót, meg volt itthon egy amúgy teljesen más funkciójú, de a célnak teljesen jól megfelelő másik célszerszám:

Kézműves kerámia

Ez amúgy vajformázó

A tészta semmi extra, 8 dkg liszt, 1 közepes tojás, csipet só.

Ezt dagasztás után nagyon vékonyra kell nyújtani.

Nekem most nem volt kellő türelmem, legközelebb ennél is vékonyabbra

Utána csinos, kb. 1,5x1,5 cm-es négyzetekre vágjunk derelyevágóval, pizzaszeletelővel, éles késsel (ne a szilikon lapon, hanem fa felületen!)

Előbb csíkokra...

...aztán négyzetekre. Legközelebb majd egyenletesebben :)

Ezután jön maga a csigatekerés, amit elmagyarázni valószínűleg nem tudok jól, de szinte sírva fakadtam a gyönyörűségtől, hogy egy pillanatig sem kellett rajta gondolkodnom, a kezem tudta magától: feltekered az egyik sarkánál, rányomod a felületre annyira, hogy összeálljon, de ki ne lyukadjon, végiggörgeted és kész!

Ezzel egy kicsit sűrűbb a csíkozás

Ezen pedig egyenletesebb, de szélesebb

Ennyi lett a kevés kis lisztből és 1 db tojásból

Száradunk

Kifőzni a szokásos módon kell, egy kis sós-olajos vízben. Ha nem nyújtottuk elég vékonyra a tésztát (mert nincs nyújtógépünk kedves Jézuska), akkor inkább nem levesbe, hanem másodikhoz, pörkölthöz, egyéb tésztaszószhoz jó, de persze a leves se köpi ki :)

Rájöttem: a csigatészta-készítés az én madeleine-em.