Gombát ennék

- Juliska, kimennék én gombászni!
- De Papa, hogy gondolod, még a gangra se tudsz kimenni egyedül, nemhogy az erdőbe!
- De Juliskám, úgy ennék egy kis gombát, muszáj lesz ahhoz kimenni az Iszalagosra, a Mári néne földje felől ott vannak a legnagyobb pöfeteg telepek.
- Papa, te 25 éve nem jártál az Iszalagoson.
- Én akkor is gombát ennék, Juliska. Nekem kell az.
- Veszek neked a közértbe'.
- De ne vegyél nekem a közértbe', annak semmi íze. Szólj a Ferinek, vigyen ki az Iszalagosra.
- Jól van Papa, jól van, Feri majd kivisz.

- Megjöttetek?
- Meg.
- Talált a papa gombát?
- Az ég áldjon meg, Julis, tényleg azt hitted, hogy fog? Mutogatott a botjával, hogy '76-ba ott talált rengeteg őzlábat, arra felé a susulykának van jó helye, de ahhoz ne nyúljak, mert mérgező, nehogy összekeverjem a szegfűgombával. Mi a jó istennek hagytad, hogy a fejébe vegye ezt a marhaságot?
- Szerettem volna, ha talál.
- De nem talált.

- Papa, sütöttem neked tojásos gombát.
- Abból, amit reggel szedtem?
- Abból, Papa, abból...

Tervezzünk konyhát 2. rész -Módosítások

Az eredeti tervet egy kicsit átdolgoztuk. Középre olyan konyhapult került, mely 2 db keskeny alsószekrény összehúzásából született. 1 fiók és egy polc van benne darabonként, ajtó nélkül, hogy ne foglaljon plusz helyet. 

L-alak helyett U-alakú lett, 2 sarokkal. A beépített hűtő helyett (mely az Ikeában túl drága és túl kicsi) egy szabadonálló darab került a hosszúszekrény mellé.

Nagyon hasznos az Ikea konyhatervező szolgáltatása, készségesek, segítőkészek a munkatársak, ám legyetek résen. Mi 3 különböző embernél voltunk csiszoltatni az eredeti tervet, és hát mindegyik talált kivetnivalót az előzőben. Kerültek ki és be elemek, amik hiányoztak vagy feleslegesek voltak. Ám még így is az lett a vége, hogy:

- a bevásárlólistára átfordított lista nem követte az eredeti terv kiírását

- ennek eredményeként már meg sem számolom, hány alkalommal kellett ezt-azt kicseréltetni, másikat hozni, reklamálni

- attól, hogy valami a cikkszám szerint rendben van, a dobozban lévő elemek még nem feltétlenül jók 

Lehet, hogy nekünk volt pechszériánk a konyha kiíratásával és az elemek gyártósoron való dobozba pakolásával, de igen sokat mérgelődtünk, mire minden a helyére került. Még most sem 100 %-os, de nagyon szép lett.

A konyhapult nem ikeás, találtam szebbet, jobbat, olcsóbbat. A falon a járólap látható csempe funkcióban.

Tanulság? Van bőven. Tervezzetek sokat, csiszolgassátok, próbáljatok többféle verziót. Figyeljétek az újdonságokat. Legyen koncepciótok, amit végigkövettek. Legyen sok fiók, sok rakodófelület és sok fény. 

Ez egy olyan leves

... amelyik jól esik így télvíz idején, olcsó és finom. Az alapját képező friss kacsaleveshús-csomag kemény 379 Ft-ba kerül, így néz ki:

Van benne farhát, szárny, nyak, zúza, szív és máj -ez utóbbi nem is olyan picike. Lehet ezt tyúkos verzióban is kapni, de egyrészt annak a mája nem annyira finom, másrészt abban van láb, ami a családban mindenkinek broáf.

A levesnek annyi a titka, hogy jó sokáig főzöm alacsony hőhatásnak kitéve. A főzőlapom 9 fokozatú, ezt 5-ösön főztem kb. 2 órát, ekkor került bele a hagyma egészben, répa és karalábé szeletben.
Ízlés szerint só, bors, levesbe való fűszerek és tárkony. Mostanában jó sokat fogyasztunk tárkonyos levest, az jól meggazdagítja a húsleveseket.
Így főztem kb. másfél órát, ekkor került bele a daragaluska.

1 tojás, csipet só, búzadara

Dolgozzuk ezt össze alaposan, kellően szilárd, de ne túl szilárd eleggyé

Kis gombóckákat szaggatunk kanállal a levesbe

Jól lehet vele lakni

Tortelloni paradicsommártással

Nem vagyok híve a félkész ételeknek a konyhámban, de találtam egy olyan terméket a Lidl-ben (nem, nem szponzorálnak (sajnos) ), ami nem tartalmaz vállalhatatlanul sok adalékot, ellenben van benne durumbúza. Az ára sem borzasztó. Húsos és spenótos verziót vettem.

A húsos verzió zöldborsmártással készült. Szerintem a zöldborsmártás az egyik legjobb dolog, ami hússal és tésztával történhet. Általában sertésszűz mellé szoktam adni, de emellé a tészta mellé is tökéletesen illett.

Zöldborsmártás készítése:

Egy serpenyőben vajat hevítünk, annyit, ami kényelmesen ellepi megolvadva az edény alját. Ebbe szórjuk az egészben hagyott zöldborsot, úgy negyed Kotányis zacskónyit. Gyorsan lefedjük, ugyanis a bors elkezd pattogni. Úgy csinálunk, mintha kukoricát pattogtatnánk: addig várunk vele, időnként megrázogatva a serpenyőt, amíg már nem pattog tovább. Ekkor felöntjük 3-4 dl tejszínnel, ízlés szerint egy picit meg is sózzuk. Egyet rottyan is kész.

Hát tudjátok, annyira elszoktam a (gasztro)blogolástól, hogy ezt jól elfelejtettem fényképezni. No nézzenek oda.

Ezt nem felejtettem el fotózni

Majd eljött az ideje a spenótos tortelloninak is, ehhez paradicsommártást készítettem. Ezt szinte le se kell írni, a trükkje annyi, hogy a rántást Top joy fűszeres paradicsomlével öntöttem fel, egy pici só, egy pici cukor, egyet rottyan, kész. Nagyon finom, próbáljátok ki.

Tervezzünk konyhát! -1. rész: az alapok

Egyszerre izgalmas és rémisztő érzés valamit teljesen elölről kezdeni. Mint például a nulláról kialakítani egy jól funkcionáló, praktikus és esztétikus konyhát. Ahol sok a fiók, minden kézre áll, mindennek helye van -és rengeteg a konnektor.

Mi nem akartunk nagy faxnit, a fenti szempontokat tökéletesen hozzák az ikea szekrényei és berendezései. Szóval velük terveztettük meg:

1. verzió

Most készülünk újra hozzájuk egy kicsit finomítani a fenti látványt, de alapjaiban ilyen lesz. Ami nekem fontos:

- jó minőségű, jól kihasználható konyhai gépek

- sok fiók, abban pedig fiókrendezők

- az utolsó kis hústűnek is meglegyen a maga helye

- minden kisgépem elférjen kényelmesen, ne valami alól, mögül kelljen kihalászni, ha használni szeretném

- bár lesz külön étkező, azért a konyhában is legyen hely bekapni gyorsan valamit

- konnektor, konnektor és konnektor (még a konyhaszigetben is lesz)

- jó megvilágítás

- minimális műanyag

- könnyű takaríthatóság

Hát hajrá nekünk.

Miért főzzünk?

Ha már azt úgy egy fél évezreddel ezelőtt megbeszéltük, hogy minek is blogolunk, akkor tegyük fel a gasztroblogon evidens másik kérdést is: minek is főzünk?

Hát mer' enni kell! -jöhetne zsigerből a válasz, de ne marháskodjuk el. Nem (csak) ezért főzünk, legalábbis így blogszférailag.

Elmesélem, én miért.

Legfőképpen azért, mert amikor nem teszem, akkor hiányérzetem van. Amikor őrült, sűrű napokat élünk (egyre inkább ezek vannak túlsúlyban), akkor sokkal egyszerűbb beugrani egy kifőzdébe, vagy felemelni a telefont, majd jóbarátként üdvözölni a pizzafutárt. De ez így nem jó. Rosszul érzem magam tőle, kevéssé kompetens anyának és háziasszonynak. Nem akarom, hogy a dolgozó, vállalkozó nő elnyomja ezeket a szerepeket. (Sajnos super woman nem vagyok, mert akkor nem lenne gond mindezt egyszerre lezongorázni).

Anyagilag is kész ráfizetés. És még egészségileg is kifogásolható.

Akkor hát bűntudatból főzök?

Természetesen nem. Annak nem lenne jó íze. Viszont ha főzök, kellemes hozományként múlik a bűntudat is. De egyébként meg élvezem, szeretem, amikor nem kényszer. Olyankor flow, kikapcsolódás, önkifejezés.

Élvezetes reggeli falatkák, még főzni se kell

De ott van az, amikor muszáj gyorsan lezavarni. Az csak szalagmunka. Olyankor sajnos az evés is csak automatizmus.

Gyorsan valami finomat ehetőt

Ideális esetben lenne rá időm, hogy megtervezzem, beszerezzem, elkészítsem, feltálaljam. Ó, bárcsak mindig...

Flow főzés sütés: DNK bagett

Boldog nőnapot, süss kenyeret!

Mi az összefüggés a nőnap és a kenyér között? Talán semmi, talán nagyon is sok, a megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk.
De addig is, amíg gondolkodunk rajta, süssünk gyökérkenyeret. Mert az finom és egészséges.
A tésztája kb. ez: http://www.magyal.hu/jo-es-rossz-receptek/ (ne tévesszen meg a cím, a módosítások elvégzése után jó lesz a rececpt!) csak épp elég sok tönkölyliszttel. Vagy keressünk bármilyen szimpatikus ,,dagasztás nélküli" receptet, nem ragaszkodom épp ehhez, a lényeg úgyis a gyökér voltában és a nagyon kevés élesztőben van.
Formázása: a tésztát húzogassuk téglalap alakúra, kétszer hajtogassuk be középre, és az egészet jól csavarjuk meg.

Milyen madár a lazac?

Gyerekkoromban nem találkoztam a lazaccal -a legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor Hypolit feltálalta nagyságos Schneider Mátyás úrnak és a becses nejének. Bár még Schneider úr is rácsodálkozott a lazac és a cékla közötti kifejezett hasonlóságra. Szóval mint mondtam, fogalmam se volt róla hosszú évekig, hogy néz ki a lazac, felőlem akár valami ritka afrikai énekesmadár is lehetett volna.

De ugye eljött a multikulti és a tenyésztett lazacok ideje, így -bár nem túl gyakran- én is bedobok néha a kosaramba 1-1 doboz fagyasztott lazacot. Nem csak az íze miatt kedvelem, hanem azért is, mert nagyon gyorsan megvan belőle egy főétel. Mint a minapi tejszínes lazacom.

Kell hozzá:

• 1 doboz fagyasztott lazacfilé (2 darab van benne)
• kb. 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín
• só, bors

A vajat felhevítem, rádobom a lazacfilét, tekerek rá sót, borsot. Fehéredésig pirítom mindkét oldalán, majd felöntöm tejszínnel, és abban hagyom megfőni. Ha
besűrűsödött a mártás, gyakorlatilag kész is.

Tálaláskor feltétlenül tegyük rá az összes mártást, mert nagyon jóízű. Egy adag lesz belőle.

A pita, a gyros, meg a tzatziki

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer 3 jóbarát: a pita, a gyros meg a tzatziki...

Nem mondhatnám, hogy régi vendégei lennének a konyhámnak,  mert jobbára készen szoktuk streetfoodként venni, pedig házilag se egy ördöngösség elkészíteni.

Kell hozzá:

A pitához:

• 45 dkg liszt
• 1 tk só
• 2,5 dkg élesztő
• 250 ml langyos víz
• 1 ek olaj

A húshoz:

• 1 csirkemellfilé
• ízlés szerinti gyrosos fűszerkeverék

A tzatzikihez:

• 1 közepes pohár tejföl
• 1 kis pohár kefír
• 1 kígyóuborka
• 2-3 gerezd fokhagyma

A pitatésztát kenyérsütőgép Tészta üzemmódjában megkelesztettem, kell neki mindenestül kb. másfél óra, addig készülhet a többi: a hús felkockázom és zsíron (szigorúan! nem olajon!) megfuttatom, befűszerezem és minden kocka minden oldalát igyekszem jól körbepirítani. Levet nem hagyok neki.

A tzatzikihez összekeverem a tejfölt a kefírrel, picit megsózom, belereszelem az uborkát, belenyomom a fokhagymát. Hűtőben hagyom állni.

Ha a pita tésztája megvan, gyerekökölnyi kis gombócokat formálok belőle, amiket aztán laposra nyújtok. A sütőt előzőleg feltekerem nagyon forróra - nálam hőlégkeverésesen 250 fok-, az aljára beteszek egy sütőlapot, és amikor felfűtött, akkor erre a lapra dobálom rá a kinyújtott tésztalapokat.

Látványos, ahogy felpúpozódik és megbarnul. Kb. 5-6 perc kell egy darabnak, inkább a tésztát, mintsem az időt figyeljük.

Nem klasszik módon (pita zsebébe a tzatziki és a hús), hanem egytálételnek tálaltam:

Figyelem! csak saját felelősségre készítsék el! nem autentikus görög recept!

Mi a bánatnak írunk gasztroblogot?

Talán mindenkinek megvan az a kép, amin a feleség épp egy sült csirkét fényképez a facebookra, a férjnek meg odalök egy konzervet vacsora gyanánt. Azt hiszem, az a kép (amit persze most hiába keresek, nem lelek) remekül kifricskázza a gasztroblogokat is.

Szóval a nagy kérdés: miért gondoljuk, hogy nekünk gasztroblogot kell írnunk? Minek belőle ennyi? 

Azt hiszem, az egész a háziasszonyi lét unalmából eredhet. Főzöl, mert muszáj. Visszajelzés alig-alig, akkor is legfeljebb annyi, hogy sós/sótlan. Egyszer csak berágsz: basszus, szívem-lelkem beleteszem (túlzol, persze), és nem vagytok képesek értékelni? És akkor keresel egy platformot, ahol majd megmutathatod. Ahová szépen megszerkesztgeted a képeket, olyan környezetben fotózod az ételt, ahová normális körülmények között nem tennéd (pl. a szúette asztalra, amit már a fészerben tartasz, de a képeken olyan rusztikusan mutat), mert te trendli vagy. Írsz hozzá receptet, amit amúgy a netről szedtél le, csak épp annyit változtatsz rajta, hogy ne lehessen lopással vádolni, aztán kiküldöd az egészet a nagyvilágba.

Ha nagyon vágysz a visszajelzésre, megosztod a fb-on, akár külön oldalt is létrehozol ott a blogodnak. Csatlakozol csoportokhoz, ahol már összegyűltek a gasztrobloggerek (már te is így tekintesz magadra!), de nem azért, mert a többiek érdekelnek, hanem hogy a sajátodat reklámozhasd. 

Részt veszel néhány blogos játékon, hiszen te is ehhez a Nagy Családhoz tartozol. Kommentelsz másoknál, hogy megismerjék a nevedet, linkelgeted a sajátodat. Már minden reggelit, ebédet és vacsorát lefotózol, rohansz feltenni a netre, mielőtt belekóstolnál.

De aztán kifogysz az ötletekből, nincs már lelkesedésed, szép lassan hagyod az egészet hamvába halni, soha többet feléje se nézel a gasztroblogdnak. Hisz új hobbid van: mostantól kreatív blogot fogsz írni!

Csúnyán általánosítok, persze. Mert ezek a blogok valójában nem gasztroblogok, csak blogok. Nem mondhatom még énblognak sem, hiszen az írójáról nem tudunk meg semmi fontosat azon kívül, hogy szereti a hagyományos konyhát. Nagyon sok ilyen van. Nem ad semmi pluszt, nincs történet, nincs egyéniség, nincs humor. Megmutatni-akarás van. Elismerés iránti vágy van. 

Azért akármit ne nevezzünk gasztroblognak

Ennek ellenére azt mondom, virágozzék minden virág, ha valaki írni akar, írjon. Az is lehet, hogy előbb-utóbb ráérez az ízére, és tényleg élvezhetővé válik mások számára is. 

Lángos -vissza a gyerekkorba

Bevált recept -ropogós, egyszerű, olcsó

Nem is tudom, van-e olyan ember körülöttem, aki ne szeretné a lángost. Az más kérdés, hogy sok étrendbe nem illeszthető be, mert glutén, meg olajban sült, meg tejföl, de még aki a diétája miatt nem eszi meg, még az is szereti egyébként. Most magamról (is) beszélek, mert máskülönben én is tartózkodom a fogyasztásától, de mivel ezt én sütöttem, nem lehetett nem megkóstolni.

Honnan ered a lángos szeretete? Gyanítom, mindenki életben megvan ennek az origója. Vagy a nagymama sütötte serényen mindenki kedvére, vagy a strandon tömtük magunkba kiskölyökként kétpofára nagy élvezettel. Ez a magyarok madeleine-ja.

Na, de gondolom, az okfejtések helyett inkább a receptet szeretnétek olvasni, tessék parancsolni, semmi bonyolult:

Kell hozzá:

• 75 dkg liszt
• 4 dl langyos víz
• 3 dkg friss élesztő
• 2 tk. só

Ezt víz, só, liszt, élesztő sorrendben betettem a kenyérsütő üstjébe, Tészta programra. Kidagasztotta, megkelesztette.
Nagyon forró olajban kell sütni. Nem nyújtottam, hanem csak kis gombócot téptem a tésztából, és a kezemmel húztam szét minél vékonyabbra. De aki precíz, vékonyra ki is sodorhatja. Meglepetés! én nem vagyok precíz.

A feltét hagyományosan szétnyomott fokhagyma olajban, rá tejföl. De a sajttól kezdve a nutelláig bármit rápakolhatunk (mondjuk a mogyorókrémet ne a fokhagymára közvetlenül... bár ki tudja).

Esz az irigység

Komolyan mondom, én annyira tudom irigyelni a pedáns, rendszerező és rendszerető embereket. Akik hatékonyak időgazdálkodásban, tervezésben. És például van energiájuk rendszerezni a blogjukban taláható (nem kevés) receptet:

http://konyhaninnenkertentul.blogspot.hu/2013/02/receptek.html
Gyönyörködjetek velem :)

Majd egyszer, ha megnövök, én is nekilátok... 

Január képekben

Kocsonya

Lencseleves

Virslis pizza

Töltött kenyér

Bagett

Lencsesaláta

Recept most nincs, esetleg ha valamelyikhez külön igény mutatkozna rá, egyébként meg szokványos étkek ezek ilyentájt :)

Túrós püspökkenyér

Karácsonyi ráhangolódás 1.0

Nem annyira szeretem én a püspökkenyeret, fojtósnak érzem a száraz tömörségével. Ezért kellett nekem egy olyan recept, aminek a tésztája laza, kellemes állagú, mégis elbír jóóó sok aszalványt. Ezért döntöttem egy túrós változat mellett.

Nem paleós

Most itt az következne, hogy megjelölöm a forrást és bemásolom a receptet, de annyira megváltoztattam az eredetit, hogy ez már egy teljesen új süti. Vagyis szerintem kell hozzá:

• 25 dkg túró
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 10 dkg olvasztott vaj
• kb. 30 dkg liszt (az eredetiben ugyanennyi túróhoz 50 dkg-t írt, na szerintem abból lesz a fojtós végeredmény!)
• kb. 3/4 csomag sütőpor (az egész csomag ellen berzenkedett a lelkem, 30 dkg liszthez meg pláne, de pont elég is)
• egy evőkanál rum (ne aromázzunk, ha kérhetem)
• aszalványok: áfonya, citronát, gyömbér (mennyiségre kevés lett, jóval többet elbír a tészta, de ez ugye csak a tesztpéldány még)
• mézeskalács fűszerkeverék

A túrót a tojással, cukorral és a rummal összedolgozzuk. A nem forró olvasztott vajat is belekeverjük, meg a mézeskalács fűszerkeveréket is. Beleszitáljuk a lisztet és a sütőport (igen, a sütőport is, volt néhány szörnyű élményem keserű sütőporos csomóra harapván, azóta ezt a lépést nem hagyom ki!), innen már kézzel dolgozunk tovább, mert a tésztának formázhatónak kell lennie.

Olyan alakúra dögönyözzük, amilyen sütőformát előkészítettünk -klasszikusan a püspökkenyér őzgerinc formában sül, vagyis hosszúkás. Alufóliával kibéleltem, ne csináljunk magunknak plusz munkát se a kenegetéssel, se a súrolással.

Előmelegített sütőben légkeverésen 175 fokon 1 órát sült. A végén átkentem olvasztott vajjal.

Forrón vágtam fel, a kép csalóka, a tészta teljesen rendben van

Funky saláta

Ahogy meséltem, a vajba fullasztott csirkéből maradt egy fél mell. Legszívesebben odaadtam volna a macskáknak, na de a fél fogukra sem lett volna elég, ezért inkább mást gondoltam.
Felkockáztam a húst, és megfuttattam zsíron némi fokhagyma és magkeverék társaságában.

Tessék vigyázni, pattog-serceg

Miután megpirult, szétnéztem, mi a helyzet a hűtőben. Találtam brie-t, bébispenótot, koktélparadicsomot, innen meg már csak egy lépés volt összedobni. Némi aszalt áfonya és egy gondolatnyi balzsamecet tette tökéletes reggelivé.

Miközben összedobtam, ez a dal járt a fejemben, innen kapta a nevét is.

Szerintem a legtöbb szakácskönyv méltatlanul elhanyagolja a maradékok felhasználásának módozatait. Ami azt illeti, a nem unalmas reggeli/vacsora is ritkán szerepel a receptes könyvekben, pedig gondolom, lenne rá igény. Na majd egyszer, ha nagyon ráérek, megírom én.

Sült csirke vajba fullasztva

A csirke íze szerintem baromira jellegtelen. Valami nagyon intenzívnek kell vele történnie, hogy se száraz, se unalmas ne legyen.
Nem volt ez mindig így, gyerekkoromban legalábbis még ízlett a baromfi. Talán mert azok szabadon kapirgálhattak, összeszedtek csigát, gilisztát, nem 5 perc alatt kellett tojásból konyhakészre nőniük - és még a levágásuk is esemény volt (általában én fogtam ilyenkor a szárnyát).
No de térjünk vissza a jelenbe.

Adott 2 db, egyenként másfél kilós csirke. Az világos, hogy egészben fognak megsülni, de mégis, mi legyen a csavar benne?
Nemrég mesélte valaki a családjuk kedvenc sültcsirke-receptjét, kb. az alapján készítettem el a vajba fullasztott sült csirkét.

Meztelen igazság

Hozzávalók:

• 2 db másfél kilós csirke konyhakészen
• 25 dkg vaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1 citrom
• 1 fej fokhagyma
• só, bors

A vajat időben kiveszem a hűtőből, hogy puha legyen. (Egy leheletnyi mikrózással rá lehet segíteni.). Tekerek bele frissen tarkaborsot, úgy jó sokat, és teszek hozzá sót, kb. másfél-2 teáskanálnyit, ki mennyire bírja a sósat.

Közben bekapcsolom a sütőt, alsó-felső sütésen, 200 fokra.

A csirkéket nagyon-nagyon alaposan bekenjük a vajjal. Kézzel dolgozunk, élvezzük, hogy disznólkodhatunk és közben még a bőrünk és bársonyos lesz. Kívül-belül, még a bőre alá is dagonyázzunk belőle, használjuk el az összes vajat.

Ha ezzel megvagyunk, akkor egy-egy fél citromot és félbevágott vöröshagymát hagyjunk ajándékba a szárnyas hasüregében, valamint egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Hogy mindezeket meg is őrizze, kötözzük össze kezét szárnyát-lábát. 

Grillrácson jobban átsül

Másfél órát sültek a másfél kilós csirkék, félidőben megfordítva. Ha kész, megszabadítjuk kötelékeitől, úgy tálaljuk.

5 tagú családunknak éppen elég lett, egy fél melle maradt másnapra (ami nem baj, mert a maradék újrahasznosult, recept később).

És hogy milyen lett a végeredmény? Ropogós bőr, illatos, csontjáról könnyen leváló hús -és bár mondhatnám, hogy ez minden idők legjobb sült csirkéje, de nem így van. Korrekt, finom hús, de tartok tőle, amíg nem tanyán kapirgáló, szabad jószágból készül, addig nem bír a világ legfinomabbja lenni. De azért nincs szégyenkezni-valója.

Az én adagom: egy alsó- és egy felsőcomb

Amit változtatnék: máskor is fogok ilyet sütni, mert nem nagy macera és mindenkinek megfelelő ebéd (vagyis a család finnyásabbik fele is megeszi). Legközelebb majd a bőre alá is tuszkolok némi fokhagymát.

Karácsonyi klasszikus: mézeskalács

No, ha már túrom a fríblog tárolt változatát, akkor hadd másoljam be az örök karácsonyi klasszikust, amit mindig, minden évben megsütünk (jellemzően többször is):

Míra-féle mézeskalács

  

 75 dkg liszt

 35 dkg porcukor

 5 dkg vaj/margarin

 4 tojás

 4 evőkanál méz

 4 teáskanál szódabikarbóna

 2 kávéskanál őrölt fahéj

 1 kk őrölt szegfűszeg

 csipet só 

Minden hozzávalót összegyúrni. (Nem érzékeny, ha nincs időd, elvan a hűtőben sokáig. Nagyon sok lesz belőle.)

180 fokon süss egy pár próba darabot kb. 5-10 percig. (enyém sütőben ez hat perc közepes fokozaton). Majd látni fogod, hogy mennyire barnul. Világosra kell sütni, mert a méztől hamar megbarnul, és meg is keseredik.

Amikor kiveszed, várj vele egy kicsit, mert lehet, hogy nagyon puhának találod és nem tudod leszedni a tepsiről. Ahogy hűl, keményedik, jobban lejön. Aztán majd újra megpuhul. Törd ketté és látod a közepén, hogy megsült-e.

Ha száraz, süsd kevesebb ideig, ha nyersnek gondolod, vagy süsd tovább vagy süsd magasabb hőfokon. (ez csak az első sütésnél macera, ha megvan a hőfok, meg a perc, akkor nagyon haladós)

Díszítés(máz):

1 tojásfehérje és 12 dkg porcukor, sokáig verni.

Nem kell rásütni, egy éjszaka alatt rászárad. De az ételfestékes valami miatt tovább szárad, de ha nincsen benne ételfesték, akkor nagyon szép fehér lesz a máz.
A habot felvered és ebbe kevered a porcukrot. A cukrot legalább háromszor szitáld át.  Eldugul a zacsi, ha nagy szem cukor kerül bele.

Sima sütőpapírra teszem őket, egyszerre több tepsit töltök meg sütés előtt, mert a sütése nagyon haladós. Rendesen terpeszkednek sülés közben, nem szabad sűrűn rakni.

Fém sütisdobozban tartom őket, akkor nem száradnak ki.