Januárban pár napot egy -most meg nem nevezett- zalakarosi szállodában töltöttünk, ahol gasztronómiailag még van hova fejlődni.
Kérdeztem reggelinél, van-e szénhidrátcsökkentett kenyér (amit amúgy szinte minden üzletlánc boltjaiban meg lehet venni, már a gyerekeim is megtalálják, ha egyedül mennek vásárolni). Van, mondja a felszolgáló kislány, ott van elől, a kenyerek mellett. Na persze nem volt más, mint gluténmnetes kenyér. Nem pont ugyanaz a kettő.
De nem is ezt akartam igazán elmesélni. A bárban, ahol a snack ebédet is el lehetett költeni, volt süti is. Itt is feltettem a kérdést: cukormentes van-e? A felszolgáló nem mondott se igent, se nemet, elindult utánaérdeklődni. Nagyra értékeltem az igyekezetét, ami el is tartott az ebéd legvégéig, de csak sikerült kiderítenie, hogy a mangós-lime-os kocka mindenmentes, vagyis cukor sincs benne. Lássuk, mit kaptam:
Jól látjátok, meghintették porcukorral.
Erről az a sztori jut eszembe, amikor az oviban megkértük az óvónőket, hogy jelezzék előre, ha másnap tejes étel van ebédre, mert a lányunk laktózérzékeny, akkor viszünk be valamit (majd' 20 éve volt, tehát sem a tájékoztatás, sem a mentes-étkezés nem tartott még ott, ahogy azt ma mindenhol elvárják).
És akkor egyik nap úgy jött haza a gyerek, hogy tejbegrízt evett ebédre. Mert az csak desszert, nem ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit főztél ki?