Megúszós puncstorta

Szeretem a megúszós recepteket, mert munka, macera kevesebb van vele, mint a nem megúszósoknál, ugyanakkor mégsem készen vett cucc. Pont ilyen ez a rusztikus :D puncstorta is, aminek a piskótáját egy pékségben vettem, de amúgy volt vele teendő. A rusztikusságának képlete: túl nagy torta+túl kicsi fondant=kilógó oldal.

Ami a piskótát illeti: aki nagyon ráér, süsse meg maga, de nekem ez az achilles inam, sosem sikerül magasra, könnyűre. Inkább megvettem egy jól bevált pékségben egy nagy és egy kicsi kerek piskótát. A nagy lett maga a torta, a kicsi pedig a töltelék.

A töltelék hozzávalói:

- 2 dl víz

- 2 ek cukor

- 1,5 dl piros színű szörp (nálam indiáncseresznye)

- 3 ek baracklekvár

- 2 kupaknyi rumaroma, mivel gyerekeknek készült; felnőtt változatba ne sajnáljuk a rendes rumot

- egy kisebb kész piskótalap

A vizet felteszem a cukorral forrni, majd ha már felolvadt benne, hozzákeverem a szörpöt, az aromát és a lekvárt, ekkor már leveszem a tűzről. Apránként belemorzsálom a tölteléknek szánt tortalapot.

A nagy lapot kettévágom, mindkét felét megkenem baracklekvárral, majd a már langyos tölteléket rásimítom az alsó felére.

Ha akarjuk, készítsük ételfestékkel ennél rózsaszínűbbre

A tetejére fondant került. Fehéret kaptam készen, ezt piros ételfestékkel színeztem meg.

Az oviban nem a gyurmázás volt a főszakom

Jobb vele kesztyűs kézzel bánni, mert nagyon fog (hisz ez a dolga)

Ha már tetszetős színe van, nyújtsuk ki 2 réteg zacskó között

A fondant kinyújtása: igyekezzünk vékonyra nyújtani, én legalábbis nem nagyon szeretem a sütin a vastag réteget. Lehet sima deszkán is nyújtani, ha jól leporukrozzuk ragadás ellen, én két réteg vastag zacskó között nyújtottam, ami egyébként vakuumos zacskó.

Szépen a tetejére simítjuk

Díszítés

Belülről

Ez az igazi sajtos tallér!

Ahány ház, annyi sajtos tallér. Én most kikísérleteztem magamnak a tökéletes receptet, fel is jegyzem, nehogy  eltűnjön.

A már feltett recepthez képest az arányok mások, valamint van benne egy titkos összetevő, amitől igazán vékony és ropogós lesz :)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál zöldfűszeres só
• érzéssel egész köménymag
• 20 dkg (füstölt) sajt
• egy nagyobb pohár tejföl kétharmada (~3 dl) 
• 2 tojás
• 10 dkg margarin
• és a titkos összetevő: 1 nagy evőkanál kacsazsír

A lisztet egy nagyobb tálba kimérjük, belekeverjük a sót, zöldfűszeres sót (elhagyható), a köményt (ezt ne hagyjuk el, csak ha kifejezetten utáljuk, minden sós pékárunak nagy barátja a kömény), és beleszitáljuk a sütőport. Ezt a lépést ne sajnáljuk, mindig szitáljuk át, mert a csomós sütőpornak, szódabikarbónának szörnyű íze van.

Ezután mehet bele a 2 egész tojás, a tejföl, belereszeljük a hideg margarint és a sajtot -a füstölt sajtnak, Cheddarnak, Edaminak, Pannóniának markánsabb íze van, ezeket bátran használjuk. Jól dolgozzuk össze.

Kis golyókat formálunk, nem nagyobbat egy cseresznyénél, hármasával kisütjük. Ha nagyobb sütőnk van, akkor ahogy elférnek.

Ha nagyon unjuk, mondjuk azt a családnak, hogy a tésztának vissza kell hűlnie, tegyük be a hűtőbe és másnap folytassuk :P

Szőlőskert Provence-ban

 Szeretem a gasztronómiai témájú regényeket, szó se róla. Már a borítójukkal le tudnak néha venni a lábamról.

Elég ritkán van, hogy a csábító fülszöveg és a magát kellető borító ellenére a történet maga nem tetszik. De annyira nem, hogy kb. a felénél tartok és erősen fontolgatom, hogy nem pazarolok rá több időd.

A sztorija dióhéjban: a főhős magánéleti válsággal küzd, amikor hirtelen megörököl Franciaországban egy szőlőbirtokot. Neki magának fogalma sincs a szőlőről, a borkészítésről, hosszú évek óta nem is látta azt a rokonát, aki ráhagyta örökül, valami családi titok van mind emögött. Odautazik (természetesen másik országban él), először el akarja adni a birtokot, de aztán beleszeret a helybe, a borba és egy ellenkező nemű illetőbe, megtalálja a boldogságot, happy end.

Ismerős?

Nyilván mindenki ismer ilyen sztorival legalább egy, de inkább több könyvet, filmet. Na ezért rohadtul kiábrándító. Talán mégis élvezhetném, hiszen az ismerős sokszor kellemes is, de ebben a könyvben annyira idegesítő a főszereplőnő, hogy csak felbosszant, nem is akarok neki drukkolni, hogy legyen végre boldog.

Szerintem nem fogom befejezni...

Hivatalos ismertető:

"Hihetetlenül bájos!" - Stacey is Reading

"Szokatlan érzelmi mélység... érti és szeretetteljesen teremti újra a családi élet dinamikáját." - Lancashire Post

Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.

Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.

Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.

Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant - a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort -, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

Ruth Kelly cikkei többek között a Daily Mailben, a Daily Mirrorban és a Sunban jelentek meg, szellemíróként közreműködött több sztár-életrajzi bestseller megírásában. A Szőlőskert Provence-ban az első regénye, amelyet öt nyelvre fordítottak le.

"Idilli... tökéletes strandolvasmány!"

"Alig várom Ruth Kelly következő könyvét!"

Az ajánlómondatok így utólag különösen döbbenetesek. Mintha nem is olvasták volna a könyvet.

Értékelés: 3/10 + innom kell rá egy irsait

Amikor nagyon sikerül

Ugyanaz a recept, eljárás, liszt. És mégis, már amikor összegyúrom, hajtogatom, érzem a kezem alatt, hogy ez nagyon jó lesz. Könnyű, rugalmas, levegős a tészta, már-már mint egy piskóta, olyan puha, minden ízében egy jó kenyeret ígér:

Aztán amikor megkel, majd formázás után megvágom, már tudom, hogy nem tévedtem:

A sütés után győzze az ember kivárni, míg langyosra hűl... de megéri. Azt hiszem, ez az eddigi legjobb kenyerem a maga nemében.

Tökéletes

Hidegháborús kenyér

Van nekem a mindennapi kenyerem, ami a hamis kovászos. 2 naponta sütöm, a hűtőben mindig csücsül (hamis) kovász. Oké, hivatalosan is nem tetszik a hamis jelző, ezentúl hibrid kovászosnak fogom hívni. 

Általában ilyen kis guszta

Szóval 2 naponta sütöm a hibridet, de nem mindig kiszámítható előre az időbeosztásom, így előfordulhat, hogy a kovász, vagy a bedagasztott kenyér nem kerül ki időben a hűtőből, így 12-24 óra csúszás van az eredeti recepthez képest. (Meg kell jegyeznem, elég jól tűri a hideget, még sosem kellett kidobnom, akármit is műveltem vele.)

Így történt ez tegnap is. Karantén ide vagy oda, nekem délutánra dolgozni kellett mennem, ami azt jelentette, hogy a szakajtóban pihenő tészta nem tudott napközben kisülni, este 8 után meg már nem láttam értelmét, így inkább betettem az egészet úgy, ahogy volt, a hűtőbe.

Ma reggel kivettem jó korán, így nézett ki:

Bár első blikkre de szép!, ám én tudom, hogy ez a túlkelt állapot, ami kicsit jobb, mintha alulkelt volna, de azért nem válik éppen a pék dicséretére. 

Lapátra tételkor és megvágáskor látszott, hogy a sok állás miatt lett egy vékony kérge, ami megvágva egyrészt hülyén nézett ki, másrészt rögtön levegőt veszített.

Na mindegy, süssünk. Nem lett ehetetlen, egyáltalán nem, ám azért ha nem muszáj, ne hagyjátok hosszabb időre magára a szakajtókész tésztát.

 Langymelegen megvágva:

Étteremteszt: Egerben nem, de Eger mellett...!

Magtár, Noszvaj

Rozmaring, Noszvaj

Az a helyzet, hogy legutóbbi gyors hétvégi kikapcsolódásunkkor Egerben járva nem tudtunk hol enni! Ahány helyet felhívtunk, vagy meglátogattunk, mindenhol várni kellett volna órákat. Egynapos kiránduláskor azért ez fáj.

Ha kicsit odébb megyünk, Noszvajon viszont tobzódhatunk a jobbnál jobb helyekben. A falu nagyban ráállt a turizmusra, rengeteg a vendégház, hotel, egyéb szálláshely, akár még glampingezhetünk is. A falu híres a szilvalekvárjáról, azt is érdemes megkósolni, aztán feltankolni belőle.

Szóval ha Egerben nem sikerült enni, hát nem sikerült. Visszamentünk inkább Noszvajra, ahol a szállásunk volt, de előtte még óvatosan felhívtuk a Rozmaringot, van-e 2 személy részére hely. Ott azt az optimistán és vendégbarátin csengő választ kaptuk, hogy 2 fő részére mindig van hely :D És tényleg volt is! Ez a hely nekünk már ismerős volt régebbről, már akkor is szerettük az ételüket (a személyzetet nem annyira), de így évek múltával az ételek még jobbak, a hely nagyobb, a személyzet pedig sokkal jobb fej lett.

Életem legjobb sütőtökkrémlevese, olajos, gazdag, kicsit füstös, nem tolakodóan édes

A szűzhöz jól illik az édesburgonya

Vaslábasban sült marha, minden ízében egyben van

És hát a másik gasztronómiai csúcsélmény, az egy borvacsora volt Thummereréknél. Ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálnia. A háziasszony, Éva, mintha régi jó ismerősünk lenne, holott most találkoztunk először. Mesél a pincészetükről, a boraikról úgy, ahogy csak a jó gazda képes rá, közben pedig olyan ételeket tálal elénk, ami... hát vagy 20 Michelin-csillagot nyomnék a kezükbe rögtön!

Abban a ritka szerencsés helyzetben volt részünk, hogy nem csak azt kaptuk, ami az étlapon szerepelt, hanem 2 extra fogást is, ami szerintem nem túl gyakori a hazai vendéglátós szférában.

Nézzétek a képeket, a szemnek is gyönyörűség.

Brokkolihab, habszifonból, isteni!

Dupla desszertet kaptunk, meglepetés a szájpadlásnak egy kis robbanócukorka a csokiban

Eger kornyékén ráadásul az én boraim vannak, fehér szárazak, vagy édesek ugyan, de naturális módon. Hoztunk is haza egy keveset :)

Értékelés: Mindkét hely az igen, nagyon ajánlom, mi is megyünk még kategóriába tartozik.