Vannak mindig nagy hype-ok, még a gasztronómiában is, gondoljunk csak a dubai csokira. Igaz, azt leginkább csak meg kell venni, de azért arra is láttam már házilag elkészíthető recepteket. De ne kalandozzunk el. Én most egy nagyon agyondícsért, sokszor megosztott (nem írom, hogy megkerülhetetlen, de szinte az) szilveszteri recept alapján főztem indiai lencsét, amit Mautner Zsófi évekkel ezelőtt blogolt.
Fogalmam sincs, milyennek kellene lenni. Még fekete lencsét sem főztem eddig. Úgy vagyok én a lencsével, hogy jó-jó, megeszek belőle egy tányérral, ha nagyon muszáj, márpedig szilveszterkor nagyon muszáj, ugye. Ezért ha már lencse, akkor próbáltam olyan receptet találni, ami egy magasabb szintre helyezett étket ígér, mint egy sima főzelék.
A receptet most nem másolnám be, az eredeti helyén megtaláljátok. Nem túl macerás amúgy, inkább az lehet a gond vele, hogy van-e otthon mindenféle hozzávaló, fűszer, amit a recept írt. Nekem éppen volt. Még öntöttvas lábasom is.
Tegnap este összedobtam, egész éjjel főtt. Tényleg nem tudom, mire számítottam.
De azt hiszem, az én hibám, hogy jóval másabbra, mint amit a lencse maga nyújtani tud. Ez nekem még mindig csak egy lencsefőzelék kókusztejjel és sok fűszerrel.
Valószínűleg én vagyok egyedül a blogszférában, aki örül, hogy nem rögtön dupla mennyiségből főzte és jövőre nem fog belevágni újra. Ne haragudj, Zsófi, nekem nem jött be.
