Részt vettem már életemben pár workshopon. Mi több, tanultam is róla, hogyan kell egy ilyet megtartani és tartottam magam is egy párat. De amin tegnap volt szerencsém részt venni, az a dilettantizmus magasiskolája volt. Nem linkelem magát az eseményt, mert nem az a célom, hogy a szervezőjét lejárassam, de jobb, ha tisztában vagyunk vele, mit várhatunk el egy profin megszervezett programtól.
A workshop témája a vegán ételek voltak. Az már eleve kicsit fura volt, hogy 3 óra alatt 12 féle ételt ígért, hogy elkészítünk, de akár lehetett is volna, mert mint kiderült, több ételnél az egyik következett a másikból.
Na, kezdjük az elején. Belépve látszik, hogy a hely kicsi, a főzőfelület szintén, az is nagyrészt elfoglava egy rezsóval meg edényekkel. 14 fő hogy fog itt főzni? Jól gondoltam: sehogy.
Vegán a téma, zöldségekkel dolgozunk. Nonszensz, de azzal kezdjük, hogy lemossuk a sáros répákat, majd elkezdjük meghámozni a több kilónyi zöldséget. Azaz csak kezdenénk, mert hámozó csak egy van -nagy nehezen előkerül még egy, kiskés is csak 2, de legalább nem éles.
Ha ezt én szervezem, akkor a résztvevőket pucolt, kockázott zöldség várja, mert FŐZNI jöttek, az időt nem a hámozással akarom kitölteni. Biztosítok megfelelő számú és minőségű eszközt, hogy mindenki csinálhasson minden munkafolyamatot.
De erről szó sem volt. Tanfolyamvezetőnk kapkod, telefonján böngészi, mi is jön, hogy is van a recept. Nincs módom gyakorlatilag másra, csak a mosogatásra, mert ,,majd én megmutatom!" felkiáltással szinte egyedül akar mindent csinálni a főnéni. Egy leányzó is el unja magát, a felénél hazamegy.
Nekem eléggé be van határolva az időm, a 3 óra elteltével mennem kéne, de még épp csak kiraktuk az asztalra, amik elkészültek, még senki nem eszik. Persze nincs is annyi hely, hogy odaférjünk egyszerre, talán 2 turnusban igen. Én megkezdem a sort, sorry, lányok, nekem mennem kell -de ne vegyél ki egy egész lencselepényt, szól rám valaki, mert csak egy fél jut mindenkinek. Itt már nagyon kínos az egész.
A workshop résztvevőinek 90%-a ismeri egymást, vagy régebbről, vagy a szervező más jellegű tanfolyamairól. Kívülállónak ez is kellemetlen, bár én nem feszengek ilyen helyzetekben, könnyen feltalálom magam, de mi van, ha nem vagyok ilyen kis talpraesett? Ezt a helyzetet egy gyors bemutatkozós körrel szintén tudni kellett volna kezelni a szervezőnek.
Volt még sok apróság -pl. ahol a zöldséget pucoltuk, azon a felületen ment aztán a gyúrás-nyújtás; vagy hogy már érkezésünkkör tele volt a mosogató stbstbstb. Én nem távoztam jó szájízzel, ez nagyon nem volt profi szervezés.
Még várom e-mailben a recepteket, remélem, legalább az tényleg átjön. Mert amúgy a kaják jó ötletadóak voltak, megmozgatták kreatív énemet, fogom tudni őket használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit főztél ki?